Konrád Ferenc a BVSC-ben kezdett pólózni, a vasutasklubban egy évtizedig játszott. Ezt követően az OSC-ben szerepelt tizennégy évadon át, s az orvosegyetemiekkel nyolcszor nyert magyar bajnokságot. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián a bronz-, a négy évvel későbbi müncheni játékokon az ezüstérmes csapat tagja volt, majd 1976-ban Montrealban a dobogó tetejére állhatott a Szívós-, Faragó-, Csapó-féle válogatott játékosaként. A nemzeti együttest tizenöt évig erősítette, világ- és Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhetett.

A négy Konrád fivér közül a „civilben” fogorvos Ferenc volt a második legfiatalabb; a legendás pólós famíliából János alig öt hónapja hunyt el.