Életének hatvanadik évében elhunyt Fekete László, az Újpest négyszeres bajnok, BEK-elődöntős, európai ezüstcipős labdarúgója, aki 21-szer szerepelt a válogatottban.

Nemrégiben Várady Béla, most Fekete László... Negyven éve még együtt nyertek utánpótlás Európa-bajnoki címet az NDK fiataljait 4-0-ra legázoló „Újpest, Vasas vegyessel” (Mészáros – Török, Harsányi, Horváth, Kántor – Dunai III, Tóth András – Fekete, Kiss, Várady, Nagy László), amelynek tizenegyében a Hungária körúti Kiss Tiboron kívül csak e két klub játékosai szerepeltek.

Hetvennégy amúgy is felejthetetlen a gyorsasága miatt „Golyónak” becézett csatár pályafutásában. Abban az Újpestben lett törzstag követhetetlen cikázásaihoz illő sebességgel, amely 1974 tavaszán BEK-elődöntőt vívott a későbbi győztes, sőt attól kezdve szériában háromszor diadalmas Bayern Münchennel. Szintén azon a tavaszon került be az A válogatottba (Magyarország–Bulgária 3-1, két támadó középpályással, Póczikkal és Kutival, valamint négy csatárral, Májerrel, Szokolaival, Kiss Lászlóval és vele), s még mindig csak huszonkettő volt, amikor egy héten belül benne lehetett a lilák részéről fenomenális Újpest–FTC 8-3-ban, majd a címeres mezben győztes gólt szerzett a franciák ellen (1-0).

Abban az időben a Megyeri úti együttes szinte úgy nyert bajnoki aranyat, ahogyan csak akart, Fekete pedig 1979-ben csatlakozott az addigi európai ezüstcipősökhöz, a szintén újpesti Dunai Antalhoz, valamint Váradyhoz, miután nem kevesebb, mint harmincegy gólt ért el a bajnokságban. A IV. kerületiek hetvennyolcban 95 góllal zárták az NB I-et, aztán kissé visszaestek, mert csak szerény 84-et értek el. (A keresetlen stílusú Fekete nyilván azt mondaná: biztosan gyengék voltak a védelmek...)

A gólkirály a legemlékezetesebben a Dunaújvárost tömte ki: 1978 novemberében ugyanúgy öt gólt vágott a Kohásznak, ahogyan Fazekas László 1976-ban az FTC-nek, és ő is megkapta a Népsport legmagasabb minősítését, a 10-est. Abban az évadban a következő összeállításban szerepelt az Újpest: Rothermel (Tóth Zoltán) – Kolár, Dunai III, Sarlós, Tóth József – Kardos, Tóth András – Fazekas, Törőcsik, Fekete, Zámbó (Nagy László). Kegyeletsértés lenne a mai utódokat ezzel a garnitúrával egy lapon említeni. Még akkor is, ha hetvenkilenc őszén elérkezett az Egyesült Államok csapata elleni barátságos meccs az akkor még szégyenteljes 0-2-vel. Feketét ez után „írták ki” a válogatottból, de klubjában még jó néhány meccsen száguldozott elöl (összesen 233 bajnoki találkozón 136 gólt szerzett).

Ám bármilyen kiváló futballista alakját és alakításait idézzük is fel, a fehér papíron megrendítően fekete valamennyi betű.