– Másképpen ébredt szerdán?

– Mivel a felkérést már három hete megkaptam, a szembesülés az új feladattal akkor történt meg. Azóta azzal fekszem, azzal kelek, hogy mit és hogyan kellene csinálnunk. A mostani csupán a hivatalos beiktatásom dátuma volt, a reggeli ébredésben nem tapasztaltam különbséget.

– Beteljesülés? Megtiszteltetés? Feszültség? Melyik a legerősebb érzés önben?

– Egyformán erős valamennyi. A szövetségi kapitányi tisztség a szakma csúcsa: ebben az értelemben tehát beteljesülésről beszélhetünk. Az elődeim között olyan nagyságokat találunk, mint Bay Béla, Sákovics József, Kulcsár Győző, Kovács Tamás vagy Szabó Bence; ha innen nézzük a dolgot, természetesen óriási megtiszteltetés, hogy ennek a mezőnynek lehetek a tagja. S mivel a magyar vívás rendkívül nehéz időszakot él meg, ráadásul az elkövetkező másfél évben feladat feladatot követ, magától értetődő, hogy munkál bennem jó adag feszültség is.

– Sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: vívósportunkban a minőségi középkorosztály hiányzik. Éppen a legaktívabb generáció?

– Való igaz, úgy alakult, hogy rendkívül sikeres – már bocsánat – veteránokkal és különlegesen ígéretes fiatalokkal büszkélkedhetünk. A közöttük lévők, a húsz és harminc közöttiek viszont kevésbé eredményesek, mint azt a hagyományaink alapján elvárhatnánk. A legfontosabb céljaink egyike tehát, hogy a junior korból kiöregedő versenyzők mihamarabb a felnőttek között is meghatározó szerepet játsszanak.

Kurucz Árpád

– Miért nem volt az egyes fegyvernemekben folyó munkát összefogó kapitány eddig, és miért van rá szükség mostantól?

– Ennek megválaszolására alighanem autentikusabbak nálam azok, akik meghozták a döntést, de véleményem persze nekem is van. Az idei kazanyi világbajnokság után világossá vált, hogy túlzottan is szabad kezet kaptak az egyes részterületek irányítói, s akkor járunk el helyesen, ha szakmai kontroll alá vonjuk a munkát. Most tényleg nincs mese: kéz a kézben kell tennünk azért, hogy a riói olimpiára a létező legtöbb versenyzőnk eljusson. A kvalifikációs sorozat a jövő év tavaszától hozzávetőleg egy éven át tart majd. A széria két legfontosabb állomása 2015-ben a montreaux-i Eb meg a moszkvai vb lesz, s minden erőnkkel azon kell dolgoznunk, hogy kihozzuk magunkból a maximumot.

– Mi a maximum?

– Erre ma még nehéz felelni. Férfikardban és női tőrben ezúttal nem rendeznek csapatversenyt a játékokon, ám férfi és női párbajtőrben, illetve női kardban reális az esélyünk a részvételre csapatban is. Egyéni indulókként természetesen nagyon bízom a Szilágyi Áron nevével fémjelzett férfi kardozóinkban. De ennél tovább semmiképpen nem mennék az esélylatolgatásban. A munka híve vagyok, nem a hipotéziseké.