Felértékelődött az amszterdami 1-8. Végül is csak három góllal vagyunk rosszabbak a világbajnok spanyoloknál, Iker Casillas helyett két-három kapust is tudnánk ajánlani, ott van például a szombathelyi Rózsa, Sergio Ramos és Piqué közül az egyik helyett simán játszhatna Kádár vagy Vanczák.

Van persze más eshetőség is: ha a hollandok ellenünk vannak ekkora formában, akkor nem ötöt rúgnak, hanem tizenötöt. Most mégiscsak az aktuális világ- és Európa bajnok volt az ellenfél, Casillas az elképesztő hibák közben kifogott pár holtbiztos gólnak látszó lövést; elöl, amíg ez számított, az örök Barca–Real Madrid barátság jegyében Iniesta és Xabi Alonso passzolgatott; Diego Costa, David Silva és Fernando Torres meg hagyta ki a jobbnál jobb helyzeteket.

Ha például David Silva a 43. percben át tudja emelni a labdát Cillessenen, minden másként alakul. De nem tudta átemelni, a kapus belekapott, aztán egy picit később van Persie fejelt parádés gólt, így volt a szünetben 2-0-ás spanyol vezetés helyett 1-1, a vége 1-5. Van Gaal most persze zseni, a világ legjobb edzője, Del Bosque meg csak egy szenilis öregember.

A spanyol katasztrófa méreteire jellemző, hogy ekkora zakót tétmeccsen 64 éve kaptak, éppen a braziloktól, és az a 6-1 annál ijesztőbb, mert ha ezután minden a papírforma szerint alakul, akkor a címvédő már a nyolcaddöntőben belefut a házigazdák csapatába, ami ómen.

(Szegényeknek anyám tett be, amikor a szünetben, tehát még 1-1-nél felhívott és megkérdezte, melyik csapatnak szurkolok. Amint kimondtam, hogy a spanyolnak, már tudtam, baj van, az ilyesmi legtöbbször végzetes.)

Lesz, aki ott lesz, de szotyit innen kell vinnie magával.

Egy szót a játékvezetőkről: és ezek közé a világtalan majmok közé nem fért be Kassai? Tényleg? A csütörtöki japánról szó se essék, a hazaiak ebben a belpolitikai helyzetben nem kaphattak ki, de pénteken a mexikóiak két szabályos gólját meg nem adó kolumbiai vagy a spanyoloknak kamu 11-est befújó olasz mellett még a legendás Vak II. is a síp Paganinijének tetszik.

A szabadrúgásoknál a fűre fújt borotvahab meg a hálót zörgető gólok után bejátszott számítógépes animáció a vonal mögé jutott labdáról csak arra jó, hogy a csőd teljesen nyilvánvaló legyen.

Most még azt lehet megpróbálni, hogy 50 ezer bíró legyen kint a stadionokban, ellenben csak hat néző. Valószínűleg úgy is becsúsznának tévedések, de ki merné szóvá tenni? Blatter elveszekedhetne ezen az ötleten is Platinivel, annyi értelme ennek is van, mint a 24 (36? 48?) csapatos Európa-bajnokságnak vagy a leggazdagabbak nemzetközi extraligájának.

Röviden: nincs itt semmi meglepetés, ez tényleg a világ legizgalmasabb játéka. Talán csak egy picit árnyékolja be az egészet, hogy nyolcat kaptunk Amszterdamban, hármat Bukarestben, úgyhogy nem egyszerűen nem vagyunk ott, de nagyon nem vagyunk ott.

Illetve, lesz, aki ott lesz, de szotyit innen kell vinnie magával, azokban a fájintos brazil stadionokban fogalmuk sincs róla, mi kell a szurkolóknak.