Az Angol Labdarúgó Szövetség nemrégiben megválasztott elnöke, David Bernstein megbízást adott James Dingemans tekintélyes ügyvédnek: tekintse át a 2018-as és 2022-es labdarúgó-világbajnokság rendezési jogának odaítélésével kapcsolatos brit gyanúsításokat. Anglia mindmáig nem emésztette meg a csapást, hogy – a pályázatára vonatkozó elismerések ellenére – a nemzetközi szövetség döntéshozó testületében (saját képviselőjének voksán kívül) mindössze egy szavazatot kapott.

Mint emlékezetes, a múlt év októberében, alig két héttel a szavazás előtt a The Sunday Times két tényfeltáró újságírója alaposan megrendítette a FIFA tisztességébe vetett hitet, leleplezve a végrehajtó bizottság tagjainak megvesztegethetőségét. A lap munkatársai akkor név szerint Amos Adamuról, a Nyugat-Afrikai Szövetség nigériai elnökéről és Reynald Tamariiról, az Óceániai Konföderáció vezetőjéről állították, hogy – több százezer dolláros futballpálya, illetve sportakadémia létesítésének finanszírozása ellenében – egyaránt kész lett volna a 2018-as pályázatát egyébként visszavonó Egyesült Államok jelentkezését támogatni.

Öt hónappal az után, hogy a FIFA döntéshozói megalázták Vilmos herceget és David Cameron kormányfőt, nem is beszélve David Beckhamről, a westminsteri parlament kulturális, média- és sportbizottsága foglalkozott az angol kudarc hátterével. A testület elé citált Lord Triesman, az angol pályázati bizottság menetközben lemondásra kényszerülő elnöke újabb gyanúsításokkal lepte meg a politikusokat és a közvéleményt. Legdrámaibb közlése az volt, hogy Jack Warner, a végrehajtó bizottság trinidadi tagja két esetben összesen hárommillió fontra rúgó támogatást kért az angol szövetségtől. Előbb két és fél milliót egy új iskola építéséhez, majd a haiti földrengés után további 500 ezer fontot azzal a kitétellel, hogy az összeg a saját bankszámláján keresztül jusson el az áldozatokhoz. A pénzből a 2010-es világbajnokság haiti tévéközvetítésének jogát tervezte megvenni, hogy a mérkőzések óriáskivetítős megjelenítésével „örömöt szerezzenek az embereknek”. Mint kiderült, a jogok felett ő maga nem rendelkezett...

Egy másik „bomba” a FIFA paraguayi végrehajtó bizottsági tagjára, a dél-amerikai szövetség elnökére hullott. Lord Triesman felidézett egy beszélgetést, melyben Nicolas Leoz arra célzott: „Egy lovagi cím megfelelő elismerése lenne a labdarúgás érdekében tett erőfeszítéseinek.” Nem sokkal később egy újabb dél-amerikai potentát, a brazil szövetségi elnök Ricardo Teixeira kérdezte meg a munkáspárti politikustól: vajon mit tud ajánlani a számára? Lord Triesman negyedik célpontja a thaiföldi Worawi Makudi, aki szavazata ellenében az időközben lemondott Anglia–Thaiföld barátságos mérkőzés tévéközvetítésének jogára tartott volna igényt.
Az FA által felkért ügyvéd május végére, még a FIFA elnökének megválasztása előtt készíti el jelentését, amelyet a nemzetközi testület is megkap. David Bernstein, az angol szövetség igazgatóságának szavazása előtt kényelmetlen helyzetben volt, hiszen nem magánemberként, hanem a szervezet nevében járt el. Mindenesetre annak a szándékának adott hangot, hogy inkább tartózkodik a szavazástól, mint hogy Sepp Blatternek újabb négy évet adjon a FIFA élén. „Mohamed Bin Hammam legalább a változás csekély esélyét csillantja fel” – idézte a The Times az FA első emberét.