Szerződésben Talant Dujsebajev és Vetési Iván sportági elnök Kurucz Árpád

„Ahol én születtem, ott azt sem tudják, mi a kézilabda. Tisztában vagyok tehát azzal, honnan hová képes eljutni az ember” – szolgált alkalmi ars poeticával Talant Dujshebaev a Hélia Szállóban tartott tájékoztatón, melyen bejelentették: a kirgiz származású, spanyol állampolgárságú sportági ikon irányítja a jövőben a magyar férfiválogatottat.

A kinevezés nyári előzményeként a nemzeti csapat elbukott a szlovénok elleni vb-selejtezőn, majd Mocsai Lajos – az önállóvá vált Testnevelési Egyetem rektori székébe kiszemelt –kapitány bejelentette: távozik a posztról. Ezt követően kezdődött a találgatás az utód személyét illetően, mígnem a múlt héten a Magyar Nemzet megírta: a megüresedett kispadra Dujshebaev érkezhet.

És vele maga a közelmúlt kézilabda-történelme.

A hajdani Szovjetunióban, a ma már Biskekként ismert kirgiz fővárosban született zseniális irányító szinte mindent elért, amit sportember elérhet. Kétszer választották a világ legjobb férfi játékosává, nyert olimpiát (1992-ben Barcelonában az úgynevezett Egyesített Csapat színeiben), világbajnokságot (Oroszországgal), Bajnokok Ligáját (a Teka Santanderrel),

edzőként háromszor vezette BL-győzelemre a szintén spanyol Ciudad Real együttesét. Ahogyan Vetési Iván, a hazai szövetség elnöke megjegyezte: „A vitrinjéből már csak a trénerként szerzett olimpiai arany hiányzik...” Az elöljáró elmondta azt is, hogy egyetlen cél vezérelte a sportági döntéshozókat: olyan kapitányt szerződtetni a válogatott élére, akivel a legtöbb esély mutatkozik a riói olimpiai részvétel kiharcolására.

Amint arról már esett szó, a magyar csapat júniusban – jelentős előnyt eltékozolva – elveszítette a szlovénok elleni párharcot, így nem lehet ott januárban Katarban a világbajnokságon, amely az olimpiai kvóták szempontjából is csúcseseménynek nevezhető. A 2016 elején Lengyelországban rendezendő Eb-n – mondjuk úgy: a „surranópályán” – még kiharcolható az ötkarikás szereplés (vagy legalább a kvalifikáció lehetősége), s a tervek szerint Dujshebaevvel ezt a vékony szalmaszálat kell minden erővel megragadni. Nos, az eltökéltséggel biztosan nem lesz baj – legalábbis ez derült ki a sportágban amúgy meglehetősen öntörvényű szakemberként számon tartott mester expozéjából. Kijelentette, hogy csak az jár a fejében: eljutni a válogatottal Rióba. „Nehéz lesz, verejtékes lesz, de meg kell csinálnunk” – rögzítette, s hozzáfűzte: óriási megtiszteltetésnek tartja, hogy olyan kézilabdás nagyhatalom nemzeti csapatát irányíthatja, mint Magyarország.

A Népszabadság megkérdezte Vetésitől: a lengyel klubjánál, az állását a BL-résztvevő Kielcénél továbbra is megőrző spanyol edző kinevezése nem áll-e ellentétben a szövetség korábbi határozatával, miszerint főállású trénernek kell irányítania a válogatottat? Az elnök azt felelte: „Másodállásban is lehet remekül dolgozni, főállásban is lehet pocsékul. Most nem a mérlegelések időszakát éljük, ezért azzal a kiszemelttel kellett megállapodnunk, akit a nem minden napi feladat megoldására a leginkább alkalmasnak tartunk.”

Ami biztos: a negyvennyolc éves Dujshebaevnek nem sok ideje lesz a játékosokkal való ismerkedésre, hiszen a társaság október 29-énMiskolconmár pályára is lép az első, portugálok elleni Eb-selejtezőn. Az új kapitány –mint mondta – a meccs előtt három nappal találkozik a kerettel először, addig is két segítője, a Csurgó csapatát dirigáló, korábbi sokszoros válogatott Sótonyi László, illetve a menedzserként dolgozó, a nemzeti mezt szintén hosszú esztendőkön át viselő Bartók Csaba véleményére hagyatkozik. „A mai világban nem gond öt perc alatt megszerezni bármelyik mérkőzés felvételét, ráadásul Sótonyi és Bartók mellett Magyarországon tevékenykedik két régi barátom, Carlos Ortega, a Veszprém, valamint Juan Carlos Pastor, a Szeged spanyol edzője is.”

Semmi kétség: a pályán kívül már összeállt a nagy csapat.