Michel Platini játékosként is találékony volt, és az UEFA elnökeként semmit sem vesztett ötletességéből. Úgy gondolta, több mint húsz évvel a berlini fal leomlása, a kelet-európai kommunista rezsimek bukása után eljött az ideje az Európa-bajnokság keleti bővítésének. Vagyis annak, hogy a kontinensviadalnak – ami azért természetesen globális jelentőségű esemény – egykori szovjet szatellitállamok adjanak otthont.

Nyolc évvel az Európai Unió első keleti bővítési hulláma után az ötlet több mint időszerű volt. Ám Platini csavart egyet a dolgon. Lengyelország mellé nem egy másik EU-tag kelet-közép-európai országot választott, hanem egy köztes államot. Ukrajnát, azt a mélyen megosztott volt szovjet tagköztársaságot, amely az Európai Unió és Oroszország érdekszférái között lebeg. Azt az Ukrajnát, amely kiemelt szerepet kap ugyan az Európai Unió Keleti Partnerség nevű programjában, de több tízezer, vagy akár százezer szurkoló fogadására, mozgatására, ellátására, elszállásolására alkalmas infrastruktúrában még Lengyelországtól is messze elmarad. Bizonyos ukrán vállalkozói köröknek persze jól jött, hogy a hiányra építve csillagászati árakat és extraprofitot lehet bezsebelni, igaz, ők valószínűleg nem számoltak azzal, hogy az ukrán válogatott már a csoportmérkőzések végén búcsúzik a tornától.

Platini paklijában viszont van más ötlet. Például az, hogy 2020-tól tizenkét országban rendezzék meg a labdarúgó-Európa-bajnokságot. Még több helyszín, még több bevétel – Platini lassan a mindenben pénzt (dollárt, itt Európában eurót) látó Disney-figurára, Dagobert bácsira kezd hasonlítani. A "mezei" szurkolóknak már a lengyel, ukrán kirándulás sem volt olcsó mulatság, a tucatnyi különböző ország bevonása a még nagyobb lenyúlás biztos eszköze.

Bevallom, nekem már régóta fixa ideám, hogy minden nagy labdarúgótornát Németországban kellene rendezni. Vannak stadionok, remek a közúti és a tömegközlekedés, szolidak az árak, és jó a szurkolói hangulat. Biztosra lehetne menni.

A 2012-es Eb-ről azért maradnak felejthetetlen emlékek. Például Mario Balotelli, ahogy dühében a füvet gyepálja a spanyolok ellen, majd pedig a németeket hazaküldi két pompázatos góllal. Andy Carroll fejesgólja a svédek ellen, Zlatan Ibrahimovic levegő-háló rakétája a franciák kapujába. Az elbizakodottságába belebukó holland válogatott csúfos búcsúja. S az a sebességváltás, amellyel a döntőben a spanyolok faképnél hagyták az olaszokat. Mindezekért "Merci beaucoup, Monsieur Platini!".

A többi ötletét inkább hagyjuk.

Az Eb-11: Buffon – Pique, Coentrao, Lahm, Ramos – Gerrard, Xavi, Iniesta, Pirlo – Balotelli, Fabregas