Dési András: Az a V betű
Minden idők legnagyobb olimpikonjaként ünnepelték Michael Phelpset a londoni Aquatics Centre-ben, miután megnyerte a 200 méteres vegyes úszás döntőjét. Minden tiszteletem az úszófenomén teljesítménye, eddigi pályafutása során elért húsz olimpiai érme, közte tizenhat (!) arany előtt. Igazi sztár az amerikai, semmi kétség, de volna egy titkos favoritom is. Az illető sporteredményei semmilyen tekintetben sem mérhetőek Phelpsével, londoni fellépése mégis kisebbfajta forradalomnak tekinthető.
Wojdan Shaherkaninak hívják azt a tizenhat éves lányt, aki Szaúd-Arábia színeiben első női sportolóként elindul az olimpián. A vaskonzervatív sivatagi királyságot eddig ugyanis kizárólag férfiak képviselték az ötkarikás játékokon. Most a szunnita monarchia két nő indulását is engedélyezte: a cselgáncsozó Shaherkani mellett a 800 méteres síkfutásban Sarah Attar is rajthoz fog állni.
Shaherkani már londoni megérkezésekor felhívta magára a figyelmet. Míg a legtöbb sportoló lazán, melegítőben utazott, a szaúdi lány – a vallási előírásokat követve – tetőtől talpig be volt bugyolálva. Attarral együtt ugyanígy, az arcuktól eltekintve, teljesen elkendőzve vonultak fel a megnyitón is.
Wojdan a bal kezében hazája zászlaját vitte, a jobbal viszont egy olyan jelet mutatott, amit a világon mindenütt értettek. Ujjaival az angol „Victory”-t, azaz a győzelmet szimbolizáló V betűt formázta meg. A nyugati sajtóban azt is hozzáteszik: a sikerhez, mármint az olimpiai induláshoz az is hozzásegítette, hogy a papája a szaúdi cselgáncs-válogatott edzője. Ezzel együtt is Wojdannak és persze Sarahnak is ez a legnagyobb győzelem, hogy eljutottak idáig.
S londoni jelenlétük – még ha a versengés szempontjából nem ígérkezik is túlságosan hosszúnak – az arab-muzulmán világban sok-sok lánynak adhat biztatást arra, hogy a sport nekik szintén pálya lehet.
A muzulmán világban zajló változások sajnos nem mindig ilyen békések. Szíriában hónapok óta kegyetlen polgárháború dúl, aminek a vége egyelőre nem látszik. Az „arab tavasznak” nevezett és egyelőre beláthatatlan következményekkel járó eseménysorozat sok mindent megváltoztatott. Egyiptomban és Líbiában is megdönthetetlennek hitt rezsimek omlottak össze. Az erőszakkal és a rengeteg halálos áldozattal szemben pozitív fejleménynek tekinthető, hogy az arab társadalmakban valami változni látszik a nők szerepével, megítélésével kapcsolatban. A „gyengébb nem” persze számarányához képest mélységesen alulreprezentált az arab-muzulmán országokból érkező olimpiai csapatokban. Ráadásul a két szaúdi lánynak alá kellett írnia olyan megalázó feltételeket, mint például, hogy csak férfi kísérővel mozoghatnak.
Mégis ott vannak Londonban. S ugyan nyugati szemmel elfogadhatatlan, hogy nem élveznek olyan szabadságot, mint más női versenyzők, mégis úgy érzem: jogos a Wojdan által mutatott V betű.
