Dél-amerikás magyar

Polgár Judit, minden idők legjobb sakkozónője arról, hogy Argentínában mennyire rajonganak e játékért, valamint a sakkoktatás hazai helyzetéről.

Úgy tudom, kifogta Dél-Amerikát...

Jól értesült. Nemrég érkeztem vissza Argentínából, és bevallom, lenyűgözött az, amit ott tapasztaltam.

Napfény, buli, pezsgés?

Nem, vagyis nem kizárólag. Buenos Airesben száznyolcvan intézményben oktatnak sakkot. Amikor megérkeztem a fővárosba, föltűnt, hogy az emberek imádják e játékot: nem csupán a négy fal között ülnek le egy-egy partira, hanem a tereken, közösségi placcokon is előveszik a készletet. Több iskolában valóságos társadalmi eseménnyé nőtte ki magát a sakkozás: a hétvégi versenyekre eljárnak a szülők, a rokonok, s amíg a gyerekek játszanak, a családtagok beszélgetnek, koktéloznak.  A politika is közel érzi magához a sakkot: ezt tapasztaltam, amikor miniszterekkel, illetve a város polgármesterével találkoztam.

De hogyan került az amerikai kontinensre? Elvégre Európában kapott megbízást...

Nemrég választottak be az Európai Sakkszövetség Iskolai Sakkozásért Bizottságába, ami azonban  nem jelenti azt, hogy az öreg földrészhez vagyok kötve. Próbálom a világ minden szegletében népszerűsíteni a sportágat.

Sport vagy játék?

Mindkettő.

Mitől sport?

Attól, hogy az egyéb ágakhoz hasonlóan itt is sok mindent felad az ember azért, hogy profivá váljék; hogy mentálisan állandóan a topon kell lenni; hogy a versenyek között elengedhetetlen az állóképesség szinten tartása: ha nem mozogsz, nem tudod levezetni a felgyülemlett feszültséget, ennek következményeként a legközelebbi parti során képtelen vagy koncentrálni. Márpedig az összpontosítás nagyon fontos.

Visszatérve a testületi megbízásához, mostantól akkor járja a miniszteri tárgyalókat?

Nem, nem erről van szó. Elsősorban a személyemmel adok hitelt a programnak, amelyet Garri Kaszparov indított el, és amelynek célkitűzése, hogy mind több ország iskolai oktatásában kötelező tantárgy legyen a sakk.

És hogy állunk Magyarországon?

Nem sokan gondolnák, de egyre több hazai intézményben foglalkoznak a sakkozással, igaz, jórészt nem kötelező, hanem fakultatív, szakköri jelleggel. Sőt van már olyan magyarországi magánóvoda is, amelyben heti több alkalommal ismertetik meg a gyerekekkel – az általam kialakított program alapján – a játék alapelemeit. Nem mondom, hogy nem került időmbe és fáradságomba, de végül is meggyőztem az igazgatónőt, hogy érdemes integrálni a tanulási folyamatba a sakkot. Így az oviban Olivér fiam és Hanna lányom is gyakorolhat.

Polgár Judit 33 táblás szimultán játszmán az Aquaprofit-Polgár Sakknapon
Budapest, 2010. november 27. ef Zámbó István képzőművész (b) játszik Polgár Judit ellen a 33 táblás szimultán játszmán az Aquaprofit-Polgár Sakknapon a Magyar Telekom székházban, ahol egész napos programokkal és újdonságokkal várták az érdeklődőket a kétszeres olimpiai bajnok Polgár nővérek. MTI Fotó: Beliczay László

Akkor minden prímán működik?

Ezt távolról sem állítom. Megint csak az argentin példát hozom fel: a tanárokon látszik, hogy szívüket-lelküket kiteszik, a munkájukat nem csupán elvégzik. Ezt a hozzáállást itthon, sajnos, nem tapasztalom, pedig a magyar sakktörténelem – Argentínával ellentétben – sok nagy alakot vonultatott fel. Csak néhányat említve: Maróczy Gézára, Portisch Lajosra, Szabó Lászlóra, vagy a jelen egyéniségei közül Almási Zoltánra, Lékó Péterre és a nővéreimre gondolni.

Tegyük föl, hogy sorjában jelentkeznek a magyarországi iskolák: szeretnék kötelezővé tenni a sakkot az órarendben. Van-e megfelelő számú szakember, aki taníthatna?

Ez már bonyolultabb kérdés. Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy akadnak fanatikus sakkozóink, akik pedagógiai érzékkel is megáldottak, de nincsenek pedagógusaink, akik megtanulták volna a sakkot. A cél az utóbbi lenne egy tanárképzés beindításával, és akkor néhány éven belül a személyi háttér is kialakulna.

Hogyan kell az egészen kicsiket tanítani?

Kezdetben nyilván hagyni kell őket, hogy fölfedezzék a sakktáblát: megszámolják a kockákat, megismerkedjenek a bábukkal, lépegessenek azokkal. Aztán jöhet a játékos szabályismertetés, mígnem eljutnak odáig, hogy már az óvodában sakkversenyeken vehetnek részt. Minél hamarabb kezdi a gyerek a tanulást, annál nagyobb haszna származik belőle: olyan készségeket fejleszt, mint a kitartás, a koncentráció, a memória és a szocializációs képesség. Zsófi nővéremmel közösen erről a témáról készítettünk egy munkafüzetet nemrégiben.

Miként készül a versenyeire?

Az internetes lehetőségek korlátlan világában már nem a régi, jól bevált oktatókönyveké a főszerep. A fölkészülés forrása egy adatbázis, amelyben sok millió korábbi játszma szerepel. Így játékosra lebontva meg tudjuk nézni, hogy az adott ellenfél mikor, ki ellen, hogyan teljesített, sőt, a parti menetét, a lépések sorrendiségét is vissza lehet keresni. A válogatott csapatversenyek előtt edzőtáborba is vonulunk.

Sokáig beszélgettünk, mégis úgy látom, sietnie kell.

Valóban, mert festetünk, és hamarosan megérkezik hozzánk a munkát végző szakember.

Netán kockás lesz a fal?

Erre speciel nem gondoltam.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.