A sportág 2020-ig ívelő stratégiai tervébe is „beszámító" találkozón volt minden, ami ilyesfajta eseményhez kell: szakmai és tudományos, kistérségi és marketingalapú, rendszerelméleti és „politikai" előadás, miként a föllépő szakembereket illetően sem lehetett ok a szájhúzásra. Ha olykor a „hej, amikor még Puskásék idejében..." hangulat lengte is be a négy előadóhelyiséget, annyiban megállapodhatunk, hogy a sportág átalakítása elkezdődött. Verbálisan föltétlenül.

Borkai Zsolt, a MOB elnöke - kiemelés Csányitól - „logisztikai okokból" nem tudta megnyitni az utóbbi évtizedek legnagyobb szabású futballfórumát, így maga az MLSZ elnöke volt kénytelen hétfő reggel fél tízkor a pulpitusra lépni. A bankember - higgadt hangon - arról beszélt, hogy a szövetség márciusban elfogadandó stratégiája még nyitott, így számít a remélhetőleg „bátor vitákban" felszínre kerülő gondolatokra. Azokból pedig volt szépen, de hát e tekintetben a mélyen lévő magyar labdarúgás - amelyet többségében több évtizedes arcai képviseltek - sosem tartozott a sereghajtók közé...

A Társadalmi kapcsolatok szekciójában mindjárt a szóbeli diadalok bajnokai, a politikusok léptek színre.

Kósa Lajos a lokális szerveződések felhúzó, közösségteremtő erejéről beszélt a futball kapcsán, aláhúzva: „Dombi Tibi nagyobb tapsot kapna a Nagyerdőben, mint Lionel Messi, mert a miénk." Debrecen polgármestere, a Fidesz alelnöke - vázolva a korábban csődben lévő DVSC útját a Bajnokok Ligájáig - közölte azt is, hogy ma már a városban csak kispályás amatőrcsapatból háromszáz van, s ha „két debreceni találkozik a bolgár tengerparton, nem kérdés, miről beszél: hát a Lokiról".

Némileg globálisabb, s távolságtartóbb konklúziót hallhattunk Kukorelly Endre LMP-képviselőtől, noha az író „felolvasásában" szintén nem mulasztotta el érzelmi síkra terelni a kérdést: „Tudom, milyen labdaszedőként Vilezsál Oszkárnak passzolni." (Fiatalok kedvéért: Vilezsál az ötvenes-hatvanas évek FTC-jének kiváló futballistája volt.) Mindenesetre - Kukorelly szerint - „minimum ízléstelen", ha a politika a sport körül sertepertél, s az MSZP nevében beszélő Jánosi György is arra az álláspontra helyezkedett, hogy muszáj „határokat húzni", noha az államnak kétségkívül vannak alapfeladatai (sport, kultúra, oktatás-nevelés, esélyegyenlőség, és így tovább).

Ami a „nyers, üzleti alapú" szegmenseket, így a futballt is illeti, a volt gyermek-, ifjúsági és sportminiszter amondó: a megfelelő infrastruktúra megteremtése után az érintettek kezébe kell adni az üzemeltetést, a fejlesztést; igaz, manapság éppen a futball eladhatatlansága jelenti a legfőbb problémát, miközben normális létesítmény se nagyon akad.

Józsi György, a Társadalmi bázis nevű szekció előadóinak egyike - áttekintve a rendszerváltás után komplex módon bedőlő létesítményhelyzetet - éppen az infrastruktúrát hiányolta, mondván, rengeteg sporttelep van, ahol a testedzéshez kapcsolódó feltételek is hiányoznak. Mint azt az MLSZ Zala megyei igazgatója megfogalmazta: „Például nem lehet tisztességesen lefürödni!" Továbbá egyre kevesebb gyermek akar sportolni; ahogyan Nemcsák Károly, a színészcsapat tagja, az „amatőrök" képviselője megjegyezte: „Mi is küzdünk az utánpótlás kérdésével..."

S bár Füzi Ákos volt labdarúgó, jelenlegi minisztériumi főosztályvezető-helyettes szerint az idén 1,8 milliárd forint jut a futballakadémiáknak, Hoffmann Rózsa oktatásért felelős, KDNP-s államtitkár azt volt kénytelen megállapítani, hogy „a magyar ifjúság rossz szellemi és fizikai állapotban van", s rövid távon ezen akkor sem lehet ugrásszerűen javítani, ha a napi legalább egy testnevelésórára törvény kötelezi majd az iskolákat.

Pláne - húzta alá az államtitkár -, hogy pedagógus és létesítmény sincs, pedig „a futball és minden csapatsportág a közoktatásban elementáris erővel bír". Példaként Hoffmann egy Szabolcs megyei iskola Pityu bácsiját hozta fel, akivel egy tanévnyitón találkozott. Pityu bácsi a szegény, mintegy reménytelen helyzetben lévő település nélkülöző gyermekeit tartja össze a futball segítségével.

„Tűzzék ki célul a magyar futball teljes megújítását" - ezt már a kora délutáni programban beszédet tartó Orbán Viktor miniszterelnök mondta, hozzátéve: mind kevesebb gyermek focizik, s szégyen, hogy „az EU rangsorában az utolsó helyen állunk a rendszeres testmozgás ügyében", illetve, hogy a legfontosabb intézményünk ma a bundaügyeket tárgyaló bochumi ügyészség... „Rendet kell teremteni" - húzta alá a kormányfő, nem sokkal az után, hogy Őri Márk Videoton-vezérszurkoló kijelentette: a drukkerek regisztrálására nincs szükség...

A kormányfő egyébként konkrét segítségről, financiális vetületekről sajnálatosan nem tett említést, noha a fórumon az anyagiakról meglehetősen sokat beszéltek.

„Pénz, de minek?" - ezt a címet kapta például Fazekas Ildikó egyetemi docens előadása a Labdarúgás és üzlet szekcióban. Utóbbi szókapcsolat a magyar futballt illetően - egyelőre - értelmezhetetlen, hiszen a klubok legföljebb veszteséget termelnek. A szakember mindenesetre felhívta a figyelmet arra, hogy a mecenatúra és a szponzoráció között ideje különbséget tenni, mert az előbbi „jótékonysági" akció, míg az utóbbi üzleti célokat feltételez.

A problémák és a célok feltárásán, illetve meghatározásán Szily László újságíró lépett túl elsőként, amikor konkrét javaslatként rögzítette: a sportvállalkozásoknak ki kellene rúgniuk pályaedzőik egyikét, hogy helyette hivatásos „facebookozót" alkalmazzanak. A közösségi média szerepét kutató szakasz előadói egységesen érveltek amellett, hogy a virtuóz magyar futball nélkül fölnőtt generációt, amely már stadionlátogatás nélkül szocializálódott, ezen a fórumon érheti el a magyar futball.

A kiindulóhelyzet érzékeltetésére Dobó Mátyás web 2-es szakértő példákat is citált: a Túró Rudinak 293 ezer, az „I love alvás" csoportnak 277 ezer, míg az MLSZ-nek 150 rajongója akad az internetes portálon... Mintegy mellékesen megjegyezte: Cristiano Ronaldónak több mint 20 millió követője van, amivel előzi - többek között - Bob Marleyt is.

A szakemberek egyre csak váltották egymást a pódiumon, a forgalom a közönség körében nem csökkent. Halmai Gábor jattolt Vladan Filipoviccsal, Kassai Viktor „kerülgette" Dénes Ferenc közgazdászt. Mindeközben az „üzleti negyedben" kerekasztal-beszélgetés színesítette a feszes programot.

A fölütés erősnek tetszett: „Magyarországon se futballsztár, se futballmarketing..." Néhány verbális pofont kaptak a kereskedelmi tévék, mert sporthírek nélkül készítik a híradót, ám Schatz Péter reklámközgadász a felvetésre így referált: a citált csatornáknál is szakemberek dolgoznak, azaz a futballt azért vehették ki a műsorból, mert nincs rá fogyasztói igény. Replikaként fölhangzott: akkor Magyarország egyike azon kevés helynek a világon, ahol a közönség nem kíváncsi a labdarúgásra.

Ezzel kapcsolatban megtudtuk: a Duna TV péntek esti bajnoki közvetítéseit hozzávetőleg 80 ezren nézik. Ezzel szemben áll a profi boksz, amelynek kevéssé ismert, s tehetséggel sem különösebben megáldott képviselőjének több mint kétmillióan szurkoltak a képernyők előtt.

Sokféle konklúzióra futná, csakhogy hiába a kiválóan felkészült előadók nagyszabású randevúja a sportági elittel, mert a futball egyelőre hiánycikk.