Fazekas Péter, a harminchárom esztendős, többszörös magyar bajnok asztaliteniszező néhány napja remekül szerepelt az országos bajnokságon: nyert többek között Lakatos Tamás, Kosiba Dániel és Jakab János ellen is, így a dobogó felső fokára állhatott. Ezzel együtt a három legyőzött utazhat az április végén Kínában kezdődő egyéni világbajnokságra. Fazekas – mint korábban oly sokszor – megint itthon marad.

„Minden szép és jó volt, míg egyszer csak félni kezdtem” NS archív

Pedig egyaránt négyszeres egyéni és páros bajnok, a Celldömölk együttesével ötször nyert csapatbajnoki címet, s bár 1999 és 2013 között olykor szerepelhetett vb-n, Eb-n, nemzetközi szinten nem produkált olyan eredményeket, amelyeket a kvalitásai alapján elérhetett volna.

– Harczi Zsoltnak nagyon sokat köszönhetek – mondja. – Az édesapám kérte fel 2004-ben, hogy legyen a magánedzőm. Annyira jó volt a kapcsolatunk, hogy a válogatott játékosai között aláírásokat gyűjtöttem: legyen ő a szövetségi kapitány. Úgy tudom, még Berczik Zoltán is támogatta, meg is választották. Alapember voltam, például egy osztrák–magyar meccsen három-kettőre nyertünk, szettveszteség nélkül legyőztem a kínai származású Chen Wei-xinget és az előző évben világbajnoki címet szerző Werner Schlagert. A következő esztendőben egy chilei Pro Tour-versenyen Pázsy Ferenccel párosban harmadik lettem, egyesben negyeddöntős voltam. A világranglistán – csaknem száz pozíciót javítva – a százötödik helyre jöttem fel. Minden szép és jó volt, míg egyszer csak – megmagyarázhatatlan okból – félni kezdtem a betegségektől. A legjobban a ráktól. Hetente mentem bőrgyógyászhoz, hogy nézze meg az anyajegyeimet. Alig tudtam aludni, előfordult, hogy edzésen pánikroham tört rám. Képtelen voltam kizárólag a pingpongra koncentrálni. Jártam pszichológushoz, pszichiáterhez, de sok haszna nem volt. Az egyik felem tudta, hogy hülyeség az egész, nem kell aggódni, de a következő pillanatban felülkerekedett a másik énem. Ekkor azt gondoltam: Harczi majd több figyelmet fordít rám. De megszűnt a bizalom. Lehet, hogy én vártam túl sokat tőle, nem tudom. Mindenképpen környezetváltozásra volt szükségem, mert nem akartam, hogy kiégjek.

Szerencséjére egy évre Spanyolországba, egy cordobai csapathoz szerződhetett. A betegsége nem múlt el teljesen, de sokkal jobban lett, és a játéka is javult. Ám 2007-ben újabb pofont kapott: nem vitték ki a válogatott kínai edzőtáborába. Be akarta bizonyítani, hogy a kapitány rosszul döntött. Ám nehezen viselte a nyomást, hiszen olyan ember, aki a legkisebb gond miatt is napokig emészti magát.

– Le is mondtam a válogatottságot. Oroszországba, egy Orenburg melletti kis település csapatához, majd 2009-ben a Celldömölk együtteséhez szegődtem. Az utóbbi évben megnősültem. Érthetően jó hangulatban voltam, kértem, hadd járjak újra az edzésekre. Így is lett. Négy évvel ezelőtt a gdanski Eb-n megnyertem egy nagyon fontos csapatmeccset: a nyolc közé jutásért játszottunk a fehéroroszokkal, és kettő-kettőnél én következtem a védekező Jevgenyij Scsetyinyinnel. Ellenfelem a döntő szettben négy-egyre vezetett, amikor a csarnokban kialudtak a fények. Negyedóra múltán lehetett csak folytatni a mérkőzést, tizenegy-nyolcra fordítottam, továbbjutottunk. Azt gondoltam, bejátszottam magam a csapatba, de nem. Két éve, az országos bajnokságon ezüstérmet szereztem, aztán megnyertem a Top 12 versenyt, Pázsy lett a kapitány, kijutottam az Eb-re, ám a csapatviadalok során nem jutottam főszerephez.

Néhány napja nyerte negyedik egyéni bajnoki aranyérmét, de már nem lesz válogatott. Aranyosi Péter, az új kapitány szerette volna, ha edzőpartnerként ott van a tréningeken, ám Fazekas ezt nem vállalta. Dunakeszin gyerekeket tanít pingpongozni, a Celldömölkkel hatodszor is bajnok szeretne lenni, ameddig bírja, egyéni versenyeken is szerepelne. S mind többet kíván hasonló eseményekkel foglalkozni, mint amilyen az ő ötlete nyomán első ízben tavaly megrendezett, nagy sikerű Generációk csatája volt.

–Egy fiú és egy leány boldog édesapjaként mostanában nem izgulok, nincs nyomás rajtam a meccseken, talán, mert már nem is olyan fontos nekem a játék. Akik felületesen ismernek, azt hiszik, milyen beképzelt pasas ez a Fazekas. Pedig nem, csak zárkózott.

Csodálják?