A román politika legalább annyira gondoskodik róla, mint a magyar, hogy a zemberek ne jöjjenek lázba a bukaresti Eb-selejtezőtől. Idehaza – sok minden egyéb mellett – Szijjártó és Kósa lakásügye, Navracsics brüsszeli szereplése, az önkormányzati kampány borzolja a kedélyeket, Bukarestben legalább három nagy, köztük volt minisztereket érintő korrupciós botrány szolgáltatja a napi adrenalint. Ja, és persze a közelgő elnökválasztás.

De azért a politika mellékvágányán, attól nem is egészen függetlenül, megy a duma a futballról. „Kémeim” azt jelentik, hogy a romániai – főként persze erdélyi – magyarok körében egyetlen szóbeszéd van: Csak balhé ne legyen! Mindegy, mi lesz az eredmény, ha nem is egészen mindegy, a magyarság úgy érzi, hogy bárki provokál bárkit, rajtuk csattan majd a nacionalista ostor. A Bukarestben vendégszereplő magyar szurkolók szépen hazamennek, ők meg –szokás szerint – maradnak, és viselik a terheket.

Ehhez az érzülethez a román labdarúgás nagy egyénisége, a 108-szoros válogatott Bölöni László szolgáltatott szellemi muníciót, amennyiben a legolvasottabb napilapok egyikének azt nyilatkozta, hogy „mi, a bozgorok (a „hazátlan magyarok” gúnyneve román nacionalista körökben –a szerk.) leszünk a hibásak, ha rendbontás történik”. Bölöninek annak rendje és módja szerint neki is ugrott a fél román sajtó, pláne, hogy kimondta: nem kívánja a román nemzeti válogatott győzelmét, inkább örülne a döntetlennek.

Ellentétben egy másik ottani nagy magyarral, Jenei Imrével, a BEK-győztes Steaua és a román válogatott korábbi mesterével, aki azt javallotta a magyarországi magyaroknak: vegyék „civilizáltan” tudomásul, hogy a román válogatott jobb az övékénél, fogadják el az ellenfél fölényét és a vereséget, amely rájuk vár.

Magam kifejezetten bizarrnak tartom, hogy Bölöni és Jenei között egyfajta privát meccs zajlik, amelynek keretében az előbbi a rossz, utóbbi a jó román kategóriájába soroltatik, holott mindketten tősgyökeres magyarok. Úgy fest, kimaradtak az orbáni nemzetegyesítésből.

De azért, hogy illúzió ne legyen sok, kettejüktől teljesen függetlenül is folyik bizonyos lelki felkészítés „román” oldalon. Az egyik sportportál például nem tudta megállni, hogy ne regéljen „a magyarok történelmi arroganciájáról” mint egyfajta letörendő szarvról – ahhoz képest, hogy honfitársaink több mint fél évszázada nem nyertek Bukarestben, egy ilyen nacionalista szólam tökéletesen okafogyott –, a meccs rendezői pedig egészen különös jegyeladási manőverhez folyamodtak.

Úgy tudom, fél áron adtak el belépőket a legkülönfélébb bukaresti és nem bukaresti klubok ultráinak, éspedig úgy, hogy a Dinamo hírhedt „vademberei” a magyar szurkolóknak fenntartott szektor közvetlen szomszédságában ücsörögnek majd. Ha netán kitör a balhé – ami jól beszeszelt emberek között szinte elkerülhetetlen – akkor... Na, épp ezzel van baj, mert nemcsak az erdélyi magyarok félnek, hanem a Román Labdarúgó Szövetség, ha lehet, még náluk is jobban. Az ilyesminek ugyanis az a „törvényes” következménye, hogy a rendező ország a legközelebbi meccsét üres lelátók előtt bonyolítja le.

Mi egyszer ezt már megszenvedtük, ők nagyon nem akarják. Ennek szól az óriási rendezői, rendőri, csendőri mozgósítás, remélem, nem eredmény nélkül.