Párbeszéd a Hungaroringen:

– Basszus, már megint esik.

– Inkább örülj: így legalább izgalmas lesz.

Szó mi szó, nem a Magyar Nagydíj a Forma–1-es sorozat „legelőzékenyebb” pályája – azért Monte-Carlo és Barcelona sem növeli túlzottan a nézői pulzusszámot –, na de az ember tényleg ne legyen már ennyire telhetetlen: huszonöt éve köröznek nálunk a világ legjobbjai, azt az „unalmas” két órát meg ki lehet bírni. Asafa Powell is örült, hogy itt lehet. Igaz, ezt a kérdést abból az aspektusból is vizsgálni kell, hogy szombaton kongó lelátók fogadták az atlétikai emlékversenyen, itt meg azért a hét utolsó napján is összegyűlt úgy... Hatvan-hetvenezer ember? Nagyjából, pontosabban: Gyulay Zsolt útmutatásai szerint. A Hungaroring Sport Zrt. első embere vasárnap – négynapos összevetésben – kétszázezerre tette a látogatók számát, s minthogy addig mintegy százharmincezren trappoltak a mogyoródi dombokon, a ciált „summa” legalábbis reálisnak tetszett. A jamaicai sztárvendég amúgy civilben is kedveli a száguldást; speciel nyolc autója van, köztük néhány Ferrari, s bár a tűzpiros istálló F1-es gépjárműveiért ugyanúgy rajong, mint a sajátjaiért, kedvence Lewis Hamilton, aki konkrétan a McLaren alkalmazottja.

A győzelemre a brit pilótának, továbbá Fernando Alonsónak és természetesen az első rajtkockából induló Sebastian Vettelnek adták a legnagyobb esélyt; utóbbinak már csak azért is, mert szerelői-mérnökei rengeteget dolgoztak a kocsiján addig, amíg a Hamilton által hepehupásként jellemzett aszfalton – éppen a príma időket menő mclarenes kolléga elé „bevágva” – eljutott a pole positionig.

Az említett hely az ötödik körig volt az övé: miután az első három – Vettel, Hamilton és Jenson Button – pozícióját megtartva jött ki a startból, a brit rátapadt a német címvédőre, aki végül jelentős csúszkálásokat követően, a beton szélére sodródva „engedte” el vetélytársát. Mögöttük már a nyitánynál is volt némi csavar: hogy mást ne mondjunk, Felipe Massa – nyilván csapatutasításra – szépen maga elé tessékelte Fernando Alonsót. A két Ferrari aztán kisvártava egyaránt kicsúszott, ráadásul nem is egyszer, ám ez senkinek sem okozott meglepetést: a tapadást illetően meglehetősen bizonytalannak mutatkozott a mezőny jelentős része.

– Na, most kellene leinteni a versenyt!

Ezt a tizenharmadik körben kiáltotta egy német kolléga, történetesen azért, mert a jó, öreg Michael Schumacher az élre állt. A sztorihoz tartozik, hogy ezt az állapotot az élen haladók szervizelése tette lehetővé; egyébként meg a hétszeres bajnok német ász úgy fél körön át tudta tartani még a visszaérkező Hamiltont, aki aztán – helyét visszafoglalván – mind nagyobb előnyre tett szert. Vettelt meg Button is megelőzte, így a verseny negyedénél a két McLaren-pilóta haladt elöl, megelőzve a két Red Bull-vezetőt, Vettel mellett Mark Webbert; Alonso ötödikként haladt ekkor.

Az eddigiekhez képest szokatlanul esős, borongós időjárás volt az idei Magyar Nagydíjon. Volt jócskán ünneplő, Button 200. futamán jubilált győzelemmel – míg Alonso 30. születésnapját töltötte a Hungaroringen.

A futam felénél is ugyanez volt a helyzet.

De följegyezni még így is akadt szépen: Nick Heidfeld autója például – egy boxkiállás után – erősen lángolni kezdett, így a német pilóta kénytelen volt kimeneküni a kocsiból. Amelyet aztán akkor vontattak be a szervizbe, amikor Vettel éppen kijött onnan, minek nyomán a listavezetőnek némi manőverre is szüksége volt ahhoz, hogy akadálytalanul haladhason tovább. S ha ennyi közjáték alkalmilag ne lett volna elég: közben kiszállt a vetélkedőből az előzőleg szép kis megpördülést bemutató Schumacher is.

És még nem volt vége...

Miközben az eső szépen rákezdett megint, Alonso egy kerékcserénél megelőzte a Red Bullokat, a Hamilton pedig átadta helyét, tudniillik megcsúszott a pálya közepén... Majd visszatért az élre, hogy aztán megint Button hátát nézze, sőt: újabb szervizelése és áthajtásos büntetése okán csupán negyedikként autózzon az addigi üldözői után. A folytatásban is volt itt minden: Vetteltől Buttonig csúszott ki megannyi autó, a nagy tócsázásban és az állandó gumicserélgetésben az ember lassan azt sem tudta követni, ki van hol, miért és kivel. Nyolc körrel a vége előtt Button, Vettel, Alonso, Webber, Hamilton, Massa volt a sorrend, ám hogy ugyanez is marad-e, arra senki nem mert fogadást kötni.

Viszont Button – megelőzve Vettelt, Alonsót, Hamiltont és Webbert – nyert.

Ami onnan nézve abszolúte papírforma, hogy a korábbi brit világbajnok – aki 200. Forma–1-es futamán jutott túl – többnyire esős versenyeken győz.

Így volt ez az idén Montrealban, de így volt ez 2006-ban itt, az akkor ugyanilyen „vizes” Hungaroringen is...