Nagyobb mozgások nem történtek, ám több esélyesnél így is kérdés, miként jut el a Stanley Kupáig, amelynél kisebb célja nem lehet az NHL-hez tartozó jégkorongozónak. Az idény (magyar idő szerint) szerdáról csütörtökre virradóra kezdődik. S micsoda mérkőzésekkel! Először egy hamisítatlan kanadai rangadó (Montreal–Toronto hajnali egykor), majd – egy órára rá – a címvédő Chicago Blackhawks fogadja a döntőről legutóbb korcsolyapengényivel lemaradó New York Rangerst.

A felvezetést illik a bajnokkal kezdeni; rossz nyelvek szerint a liga sem gondolkodik másként. Történt ugyanis, hogy az NHL ügydöntő testülete még a júniusi nagydöntő előtt elfogadta a 3-3-as felállásokat: ennyi játékos lesz tehát a jégen az esetlegesen szükséges hosszabbításokban. A Chicagót nem kedvelő szurkolók pedig (vannak néhányan) azonnal feltették a kérdést: egészen véletlenül nem a bajnok nyerte a legtöbb meccsét úgy, hogy elég gyakran kellett három emberrel szenvednie a jégen?

Duncan Keith gólja a legutóbbi döntő, a Chicago Blackhawks–Tampa Bay Lightning párharc hatodik találkozóján (2:0, az összesítésben 4:2) Bruce Bennett / USA Today Sports

A panaszok persze kinevettettek a liga részéről, a bajnokok pedig a kellő alázattal, illetve a frissen igazolt zseniális centerrel, Viktor Tyihonovval vetik magukat a címvédés zivatarosnak ígérkező küzdelmeibe. Ebbe a címvédésügybe persze többen szeretnének beleszólni, legyen elég a brutális Zdeno Charával felálló Boston Bruinst vagy a mindig nagy reményekkel induló Detroit Red Wingst említeni. Az utóbbi gárda szereplését a legnehezebb előre behatárolni: vagy nagyon jó lesz, vagy borzalmas védelme miatt akár az a szégyen is megeshet, hogy 25 év után először nem jut a rájátszásba.

Az egész cirkuszt hajnalban megkezdő Montreal Canadiens az esélyesekhez sorolható, de bőszen kell imádkoznia, hogy félistenként imádott kapusa, Carey Price ne sérüljön meg komolyabban, mert abban az esetben talán a rájátszásról sem érdemes beszélni. Hasonló cipőben jár az évek óta playoff-átokkal sújtott Washington: Nicklas Backström center máris megsérült, és visszatérésének dátuma egyelőre ismeretlen. Alekszandr Ovecskin pedig arra azért nem képes, hogy a hátán vigye a csapatot.

A tengerentúli jégkorongliga másik szupersztárjának, a kanadai Sidney Crosbynak nem kell szembeszállnia az egész ligával, továbbra is ott van mellette Jevgenyij Malkin, és Washingtonból érkezett a csodálatos Eric Fehr. (Azt aligha kell mondani: az ilyen átigazolás „felségárulással” ér fel, a fővárosi szurkolók vélhetően még mindig tombolnak.) Érkezett továbbá az öt szezonban is 30 gól fölé jutó Phil Kessel Torontóból; ezzel a kerettel a mindöszsze másodéves pittsburghi edző, Mike Johnston nyugodtan lehet derűlátó.

Ahogyan minden tengerentúli major sportligában, az NHL-ben is az a legszebb, hogy éppen a Stanley Kupa júniusi döntőjéig lehetne sorolni a játékosokat, esélyeket, faktorokat, statisztikákat. A jégkorongozók pedig azt szeretik legjobban, ha már az alapszakasz harmadánál felborul az egész. Nekünk viszont csak annyi dolgunk marad, hogy hátradőlünk, és próbáljuk nem szem elől téveszteni a pakkot.