Az Internél visszatértek a hatvanas évek, a futball elbúcsúzott
Abba most ne menjünk bele, ki a - fogalmazzunk most így - hibás azért a képtelen helyzetért, hogy tudniillik a Bajnokok Ligáját idehaza sugárzó két adó egyike megannyi háztartás számára elérhetetlen, mindenesetre tény: az érdeklődők többsége szépen lemaradt a Barcelona-Internazionale elődöntőről.
Más kérdés: nem veszített sokat.
A milánóiak a '60-as évek - egyebek között bajnok és BEK-győztes - Interét idézték: az atombiztos védekezésen kívül másban nem gondolkodtak, s bár lehet olyasféle okosságokat mondani, mint hogy a cél szentesíti az eszközt, továbbá Mourinho kiváló stratéga és taktikus, ez a stílus aligha vonzza a széles tömegeket, s akkor még nagyon finoman fogalmaztunk.
A futball azért volna futball, amiért, például, Pique góljának tapsolhattunk; a Barcelonában még a hátvéd is képes a visszahúzós-lövőcseles-befordulós trükkre, amelynek nyomán Julio Cesar kapus és Cordoba védő talán még most is csúszik a reklámtáblák felé.
Ha valamikor, hát ekkor érezhettük labdarúgó-mérkőzésen magunkat, mivel a Barca - hiába birtokolta 75:25 arányban a labdát, s próbálkozott 12-szer az Inter egy szem kísérletféléjével szemben - ezúttal semmit nem tudott kezdeni Jose „Herrera" csapatával, s tanácstalanságánál csupán enerváltsága volt nagyobb.
„Mitikus tettet hajtottunk végre. Taktikailag és védekezésben is tökéletesek voltunk" - összegzett Mourinho, akinek munkája folytán a világ alighanem legélvezetesebben és (az utóbbi két évadot nézve leghatékonyabban) futballozó együttese búcsúzott el: ez még akkor is nagy szó, ha Milánóban a Barca szempontjából nem egészen érvényesült az egyenlő esélyek elve.
Most, Thiago Motta kiállításával amúgy az Inter átkozhatta (volna) a játékvezetőt: noha azon el lehet vitatkozni, hogy Busquets színészkedett-e a brazil „visszanyúlós" karmozdulatára reagálva, az esetért föltétlenül sárga lap járt, s mivel a vétkest már a 10. percben is kártyával figyelmeztette De Bleeckere, a piroshoz összességében kétség sem férhetett.
„A folyamatosság hiányzott a futballunkból; mindent megtettünk, de az Inter nagyon jól védekezett" - összegzett Josep Guardiola, aki május 22-én, Madridban a Bayern München-Internazionale döntőre ülhet föl a díszpáholyba. Az első számú klubtorna trófeájáért vetélkedett már e két csapatnál attraktívabb társulat is, na de világtrend - kevés zseni híján - a „munkásoknak" kedvez.
Mourinho garnitúrájából Lucio vagy Sneijder nyilván rendben van, de aktuálisan extraklasszisnak kevéssé nevezhető, s hát Louis van Gaal kétségkívül gondos munkával összerakott Bayernjének Müllere, Olica, de még Robbenje sem világszám. (Mondjuk mi, miközben az MTK-Vasason azon tűnődünk, miért kell akadémiának nevezni az elemi iskolát.)
„Rém nehéz lesz legyűrni bennüket" - mondta a holland tréner a halvány Lyon elleni továbbjutás után, s még csak nem is sejti, mennyire fején találta a szöget. Legyűrni: az Inter is pontosan erről szól.
