„Ha elveszted az első mérkőzést, akkor nem lehet több baklövésed” – mondta Javi Martinez a ma esti holland–spanyol találkozó, az előző világbajnokság döntőjének „visszavágója” előtt. A nyilatkozat nyilván nem rendítette meg a dél-európai ország megannyi labdarúgó-rajongóját, elvégre a spanyol csapat 2010-ben a svájciak elleni 0-1-gyel debütált a vb-n, aztán viszont hat meccsből hatot nyert, és úgy hódította el az aranyérmet, hogy fél tucat találkozón összesen annyi gólt kapott, mint a bemutatkozás alkalmával.

Louis van Gaal egyhamar nem akar csomagolni Marcos Brindicci / Reuters

A revánsmérkőzést megelőzően Vicente del Bosque szakvezető könnyű helyzetben volt: 150 ezer önkéntes szövetségi kapitányjelölt segített neki. A Marca című madridi lap megszavaztatta olvasóit, hogy milyen lenne az ideális spanyol összeállítás a salvadori nyitányon, és a rengeteg voksoló a következő tizenegyet választotta: Casillas – Azpilicueta, Piqué, Sergio Ramos, Jordi Alba – David Silva, Busquets, Fabregas, Xabi Alonso, Iniesta – Diego Costa. Nem biztos, hogy Del Bosque ezt a csapatot küldi pályára, de a középpályás formáció hasonló lesz, mert „a salamancai bölcsnek” nevezett tréner kijelentette: „Nem hinném, hogy védekező felfogásban futballozik majd az együttes. Inkább azt mondanám: biztonságos, kiegyensúlyozott összetételben játszik.”

A tréner arról is beszélt, hogy szerinte fölösleges felidézni a 2010-es vb- vagy a 2012-es Európa-bajnoki diadalt, mert „a világ nagyon gyorsan változik”. Úgy véli, tizenkét válogatottnak is esélye van a világbajnoki elsőség megszerzésére (azért ez alighanem túlzás), a lista élén pedig a brazilok állnak, mivel „hazai környezetben szerepelni óriási előny”.

A brazilokat más spanyolok is nagyra tartják; ha nem is feltétlenül azokat, akik a mostani világbajnokságon lépnek fel. Kétszázezer ibériai olvasó szavazott a valaha volt legjobb labdarúgó-tizenegyre, és ezt az örök All Star-csapatot alakította ki: Casillas (spanyol) – Paolo Maldini (olasz), Beckenbauer (német), Roberto Carlos (brazil) – Cruyff (holland), Zidane (francia), Maradona (argentin), Iniesta (spanyol) – Romario, Ronaldo, Pelé (mindhárom brazil).Ha ez a gárda – valami csoda folytán – valóban pályára léphetne, mestere aligha a labdaszerzésre vagy az elhárításra összpontosítana, mert viszonylag kevés az együttesben a védekező típusú játékos; talán még Beckenbauer és Roberto Carlos sem szerelt le soha senkit...

Louis van Gaal holland szakvezető nem ad ekkora szabadságot a négy éve Johannesburgban (1-0) a hosszabbítás második negyedórájában alulmaradó narancssárga együttesnek. Sőt előfordulhat, hogy öt védőt szerepeltet a kezdő csapatban úgy, hogy Janmaat, De Vrij, Vlaar, Martins Indi és Blind is játszik. Ha így történik – és ilyen felállásra az előkészületi mérkőzések során volt már példa –, akkor a hollandok feladják a két szélsős, középcsatáros futballt, s elöl a Robben, Van Persie kettős vonul fel. Ez persze hatással lehet a támadójátékra abban az értelemben is, hogy Robben akkor van igazán elemében, ha a szélről indul. Ám éppen a müncheni csatár erősítette meg: „Sokat beszéltünk a mesterrel, és az új stratégiát is jónak tartjuk.”

Hogy az tényleg működik-e, talán ma kiderül. (Azért talán, mert könnyen elképzelhető az is, hogy Van Gaal megmarad a 4–3–3-as szisztémánál.) Az előjelek kiélezett meccset ígérnek, a spanyol–holland mérkőzések örök mérlege ugyanis meglehetősen szoros: öt győzelem, egy döntetlen, négy vereség (a világbajnoki címvédő szempontjából).

Ami biztos: noha – az olasz Rizzoli játékvezetésével – „döntőt” vívnak a B csoportban, ez a rangadó semmiképp sem fokozható le B döntőnek...