Az árnyékból lépett a napos oldalra
Az ok viszonylag egyszerű: e tekintetben a sport sem különbözik a civil élettől, a csendes, szerény típus nem kerül a reflektorfénybe. Nincs körötte botrány, zajos edzőváltás, magánéleti zűr.
Angelique Kerber az árnyékból lépett a napos oldalra. Bár az, aki a világrangsor hetedik helyezettjeként érkezik egy Grand Slam-tornára, mindennek tekinthető, csak mellékszereplőnek nem. Hibamentes, precíz játékáról sokat tudna mesélni a WTA-rangsorban immár az 51. helyen jegyzett Babos Tímea is, akit a londoni olimpián s tavaly, a Roland Garros nyitófordulójában is csaknem teljesen lenullázott (6:1, 6:1, majd 6:0, 6:1). A német teniszező négy éve folyamatosan a top 10 tagja, köszönhetően annak, hogy hét WTA-tornagyőzelmet s további tizenegy döntőt mutathat fel.
Hazaérkezés. Kerber (balra) Poznanban Lukasz Cynalewski / Reuters/Agencja Gazeta |
A nagy kiugrás azonban sokáig váratott magára. Évekig harcban állt önmagával, s nem talált választ arra, miért nem tud egyről a kettőre jutni. Amikor 2011-ben, a semmiből előbukkanva a négy közé jutott a US Open küzdelmein, s egy évre rá wimbledoni elődöntőt vívhatott, mindenki láthatta tehetségét. Ám élete első Grand Slam-döntőjét huszonnyolc esztendősen vívta. (Azután, hogy a nyitányon a japán Doi Miszaki ellen meccslabdát hárítva győzött.) Igaz, minden adottsága megvan ahhoz, hogy megtartsa helyét az élcsoportban. A címvédőként pályára lépő Serena Williams elleni melbourne-i döntőben is láthattuk pimasz rövidítéseit, a legfontosabb pillanatokban szervírozott védhetetlen adogatásait, „gyilkos” elütéseit, azokat a tenyeres egyenes bombákat, amelyek láttán az amerikai bálvány is csak állt és bámult…
Amikor a tündérmeséről faggatják, ő azzal magyarázza a fordulatot, hogy változtatni tudott mentalitásán. Meg kellett győznie örökké kétkedő „másik felét”, hogy képes a sikerre, akár a csúcson levők ellen is. A játékostársak pedig értékelik ezt a lelkierőt. Serena Williams, a detronizált királynő az eredményhirdetés alkalmával sem a sértett és csalódott sztár arcát mutatta – ellentétben a férfidöntőben vesztes brit Andy Murray testbeszédével –, hanem őszinte, szép szavakkal, mosolyogva dicsérte német vetélytársát. Emberi nagyságát már néhány perccel azelőtt is fényesen bizonyította, hiszen a döntő végén átszaladt Kerber térfelére, hogy átölelje legyőzőjét.
Pedig az újdonsült bajnoknő egyébként nem csupán a meccsnyeréstől fosztotta meg Serenát, hanem attól a lehetőségtől is, hogy 2016-ban naptári Grand Slamet érjen el. Példaképként tisztelt honfitársnőjét, a Grand Slam-tornák mostanáig utolsó német győztesét, az 1999-ben a Roland Garroson (is) sikeres Steffi Grafot pedig – alighanem csak átmenetileg – megóvta attól, hogy albérlőt legyen kénytelen fogadni grófnői lakosztályába. A huszonegy GS-trófeát jegyző Serena ugyanis már most beérhette volna az örökrangsorban a Las Vegasban élő legendát.
Az idei serleg nem a kaszinók városába, hanem egy parányi lengyelországi településre kerül. A Poznan közelében levő Puszczykowo immár nem csupán az apai ágon odatartozó, s esztendők óta ott élő híres teniszezőjére lesz büszke, hanem arra is, hogy a Sobieskiego utcán levő pompás, nyolcpályás Angelique Kerber Tenisz Akadémia vitrinjében a névadó ausztráliai tornagyőzelmét hirdető hatalmas trófea másolata is látható lesz.