_A 30 esztendős, a rajt előtt a verseny esélyesei közé sorolt sportoló a pálya tesztelésekor egy kanyarban kisodródott, majd egy több méteres árokba zuhant. Ennek nyomán a szervezők lehetővé tették, hogy a selejtezőben ne a sorsolás folytán nekirendelt harmadik helyről, hanem utolsóként vágjon neki a versenynek. Majdic, aki szemmel láthatóan pokoli fájdalmakkal küzdött, nem csak starthoz állt, de bejutott a fináléba is, amelyben hősies versenyzéssel a harmadik helyen végzett.

„Először egy fának ütköztem, aztán egy pocsolyában találtam magam - idézte fel a balesetet Majdic. - A lécem és a cipőm tönkrement, a hátam és az oldalam pedig pokolian sajgott. Az orvosok megállapították, hogy nem tört el semmim, így összeszorítottam a fogam és folytattam."

Mindenesetre a célba érkezést követően Majdic többször is elájult, a dobogóra csak segítséggel tudott fellépni, majd a sajtótájékoztatón a kíntól eltorzult arccal nyilatkozott.

A baleset:

„Ez a bronzérem olyan értékes számomra, mintha gyémánttal díszített arany lenne. Az élsportban töltött 22 évem alatt még nem szenvedtem ennyit" - összegzett a sportoló, aki hazája első olimpiai érmét szerezte meg sífutásban.

Szlovénia pedig hálás a kétségkívül nemes, amolyan a hőskorra jellemző sportolói erényeket csillogtató klasszisnak. Danilo Turk elnök és Borut Pahor kormányfő is elismerését fejezte ki a versenyző teljesítményéért. Akadt olyan lap, amely „A szenvedés bronzmedálja" című cikkel emlékezett meg a sífutó heroikus küzdelméről.

Mindenesetre a sífutót a díjátadási ceremónia után helikopterrel szállították a vancouveri kórházba. A téli játékok, alighanem, egyik legnagyszerűbb sportolóját.