- Mondanak mindenfélét, beszélnek végzetes kiütésről, összefejelésről, hétköznapinak induló, majd komolyra forduló rosszullétről, ám a lényegen egyik sem változtat: meghalt egy ökölvívó.

- Rögtön nyomatékosítom: egy, az átlagnál tehetségesebb, amatőr világbajnokságon is megfordult ökölvívó. Az ő sorsát, akárcsak hasonló korú sporttársaiét is, a kilátástalanság irányította; egzisztenciálisan nem látta a jövőjét az amatőrök között. Szellő Imre és Szili István is jobb volt nála, ezért szegődött profinak. Egészen Ausztráliáig sodródott, tudomásom szerint elfogadható szerződésért.

- A tragédiát kiváltó okok közül melyiket találja magyarázhatónak?

- Az összefejelést. Nyolcvan valahány kilósként hatvankilós bunyóssal edzett, nehezen hihető, hogy egy ilyen kis ember ütése végzetes lett volna a számára. Az összefejelés sokkal veszélyesebb, mint egy ütés, ugyanis koncentráltabb a sérült felület; András esetében a halántékon keletkezett vérömleny, majd az ebből kialakuló ödéma okozhatta a halált.

Az interjú teljes szövegét a Népszabadság keddi számában olvashatják.