Az év csúcsrendezvényének júliusban tartott sajtókonferenciáján kiderült, hogy Lékó Péter nem akar szerepelni; a helyzet talányosságát fokozta, hogy míg Lékó a sakkszövetség tárgyalási készségének a hiá­nyát hangoztatta, addig Polgár Judit a nagyrabecsüléséről biztosította őt. Lékó – bár ritkán nyer játszmát – az ellenfél első táblását, azaz legjobbját közömbösíteni tudja. Távollété­ben Polgár Rapport Richárdot tette meg első táblásnak, Almási Zoltánt pedig – taktikai okokból – Berkes Ferenc mögé sorolta.

Az elképzelés Almásit illető része tökéletesen bevált, hiszen a korábbi nyolcszoros magyar bajnok, aki ma már mindinkább svéd autók tuningolásával foglalkozik, kilenc találkozóján 7,5 pontot szerzett, amivel táblája második legjobbja lett. Rapport felkészítésébe azonban hiba csúszhatott, mert a még mindig csak húszéves fiatalember nyolc alkalomból négyszer is vesztett. Ráadásul a vereségek módja olyannyira nem volt elfogadható, hogy Rapportot a finis mérkőzé­sein már Berkesnek kellett az éltáblán helyettesítenie. Berkes, Balogh­ Csaba és az újonc Gledura Benjámin igyekezett, nem is játszott rosszul, de a még javításra lehetőséget adó utolsó fordulóban – a görögök ellen – az együttes nem tudta Almási pontját csapatgyőzelemmé formálni, noha a sikerrel fel lehetett volna érni a 6–8. helyre.

Várható volt, hogy az Egyesült Államok csapata, amely az utóbbi egy évben a világ legjobb hat játékosa közül kettővel, az olasz-amerikai Fabiano Caruanával és a Fülöp-szigeteki Wesley Sóval is erősített, nyerni megy Bakuba. Az ukránokkal szoros versenyfutásban sikerült is megszereznie az elsőséget, míg a még az amerikaiaknál is erősebbnek tartott oroszoknak jutott a bronzérem.

Második a harmadik táblán: Almási Zoltán Mediaworks

Az Élő-pontszámok nyelvén a női csapatunk nem játszott igazán jól: Hoang Thanh Trang kis pluszt ért el, míg Lázárné Vajda Szidónia, Papp Petra és – még a tábláján elért harmadik helyezés ellenére is – Gara Anita kis mínuszt, Gara Tícia pedig már komolyabb negatívumot könyvelhetett el. A hölgyek mégis jól szerepeltek, legalábbis az utolsó fordulóig, amikor a lengyelek ellen az éremért játszhattak. A pszichikai tartás tekintetében korábban erősnek mutatkozó válogatott ezúttal a siker kapujában összeesett: a négy nagymesternő – három vereség mellett – egyetlen remire volt képes. Így a lengyelek katapultálhattak a kitűnő kínaiak mögé a második helyre, őket pedig Ukrajna és Oroszország versenyzői követték.

Néhány reményteljes mozzanat ellenére a magyar élsakk az utóbbi években eltűnt a nemzetközi porondról. A topversenyek meghívottjai között csak nagy ritkán szerepel honfitársunk – és akkor sem sikeresen –, a világbajnoki ciklushoz fűződő női és férfi Grand Prix-sorozatban egyetlen magyar résztvevő sincs, klubcsapataink évek óta nem ültek asztalhoz nemzetközi tornán. Félő, hogy a válogatottal elért korábbi sikereink a kivételek, és ez a mostani mérsékelt olimpiai szereplés a logikus, a következő éveket is jellemző teljesítmény.