Úgy tetszik, az állami forrásokból finanszírozott stadionfejlesztési beruházások minden országban vitákat kavarnak. A nyári világbajnokságra készülő Brazíliában százezrek tüntettek a projektek költségei miatt; a tiltakozók inkább oktatási és szociális programokra költötték volna a pénzt.

Érthető, ha komoly disputák kísérik az építkezéseket, mivel a csúcsmodern létesítmények felhúzása és fenntartása drága mulatság. E probléma kapcsán publikált cikket a Le Monde internetes oldalán vezetett sportgazdasági blogjában Jean-Pascal Gayant. A téma Franciaországban azért aktuális, mert zajlanak a 2016-os Európa-bajnokság előkészületei, és a központi büdzséből 160 millió eurót (mintegy 480 milliárd forintot) költenek a munkálatokra. Gayant érdekes szempontra hívja fel a figyelmet: nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az európai bajnokságokból ki lehet esni.

A sportteljesítmény jelentette kockázatot, amely egyúttal esély az alacsonyabb ligákban kitűnő riválisoknak, figyelembe kell venni, mert a kiszámíthatatlanság értelmetlenné teheti a közösségi pénz felhasználását. Több negatív példát is említ: a Grenoble húszezer néző befogadására alkalmas stadionját 2008-ban adták át, de az együttes azóta az ötödik osztályba csúszott vissza, így az aréna ma lényegében teljesen kihasználatlan. A 104 millió eurós Le Mans-i 25 ezer férőhelyes stadionban sincs tülekedés, mivel a helyi együttest – pénzügyi okok miatt – a hatodik ligába sorolták...

A közgazdász ugyanakkor kiemeli, hogy ezekben a „nyitott” bajnokságokban, amelyekbe újoncok is bekerülhetnek, legitimnek tekinthető a kormányzati ráfordítás, mert a labdarúgás közösségi célokat is szolgál. (Ezt igazolja megannyi klubnak a helyi identitás és kultúra erősítésében játszott szerepe.) Igaz, limitálni kell a központi eurók és forintok átutalását, mert a szórakoztatóipari dimenziótól nem lehet eltekinteni. Gayant ezzel a modellel állítja szembe a zárt észak-amerikai profi ligákat, amelyek tiszta vállalkozásokként azonosíthatók. E megállapítását alátámasztja, hogy a franchise-t bármikor arrébb költöztetheti a tulajdonos, ha üzleti érdekei azt diktálják.

Mindemellett megannyi kérdés vetődik fel annak kapcsán, hogy a fenntartás garanciájaként emlegetett üzleti prémiumszékek iránt hogyan csappant meg a kereslet, a válság miként alakította a felhasználói szokásokat, s hogyan hat a városrészekre egy új többfunkciós létesítmény.

Persze idehaza a döntéshozók megspórolták e vitát...