Afrika Kupa: Nyitány a dohányföldön
Azért csak ajánlanám, mert a magyar labdarúgó-válogatott negyven éve nem szerepelt kontinenstornán, úgyhogy a hazai szövetség kasszáját jó ideje nem fenyegeti efféle célprémium... Az az egymillió egyébként minimum egymillió-húszezer dollár, mert a társrendező ország spanyol ajkú futballistái minden egyes gólért további húszezret kapnak, és legalább egyet, ugyebár, szerezniük kell a győzelemhez.
A mezőny hasonlóképpen különleges, mint Egyenlítői-Guinea együttesének díjazása. A legtöbbszörös részvevők közül ezúttal lemaradt a tornáról Egyiptom (22-szeres szereplő, 7-szeres győztes), Kamerun (16, 4), Nigéria (16, 2), és a korábbi címvédők közül nincs a tizenhatok között
Algéria vagy Dél-Afrika sem. Ezek után Elefántcsontpart és Ghána a két legnagyobb favorit, erről pedig az jut az eszembe, hogy húsz esztendeje e két nemzet csapata vívta a döntőt, amelyet maratoni tizenegyespárbaj után nyertek meg az „elefántok” 11-10-re. Másnap felhívtam az elefántcsontparti futballszövetséget, a főtitkár vette fel a telefont, és azt mondta, hogy nagy szerencsém van, amiért megtaláltam, mivel csak beugrott a teljesen üres hivatalba, az államfő ugyanis általános munkaszünetet hirdetett a nagy diadal örömére.
Meglehet, az idén február 13-án is ünnep lesz arrafelé (a döntőt 12-én rendezik), elvégre a selejtezőkön százszázalékos teljesítményt produkáló Elefántcsontpart tényleg nem viccel: keretének mind a huszonhárom játékosa – Kolo Torétól Yaya Touréig, Zokorától Drogbáig, Doumbiától Kalouig, Ebouétól Gervinhóig – légiós. Burkina Faso huszonkét, Ghána, Guinea, Mali és Szenegál egyaránt huszonegy, Marokkó tizenkilenc „külföldit” vonultat fel, Szudán viszont („kakukktojásként”) egyet sem. Nem is sorolják az esélyesek közé,már csak azért sem,mert az együttes idegen pályán 1963 óta nem nyert mérkőzést az Afrika Kupán...
A jelenlegi mezőny legsikeresebb csapata Ghána négy elsőséggel és további négy finalista szerepléssel, azt azonban meg kell jegyezni, hogy a garnitúra 1982 után valamennyi döntőjét elveszítette. Most – többek között – Paintsillel, John és Jonathan Mensahval, Vorsahval, Inkoommal, Baduval, Muntarival, Andrew Ayew -val, AsamoahGyannal, Kwadwo Asamoahval igyekszik „fordítani”. Mali négy Traoréval, három Diakitével, két Coulibalyval, továbbá egy igazi világnagysággal próbálkozik, szövetségi kapitánya ugyanis a játékosként legendássá vált francia Alain Giresse. Szintén a futballtörténet hírességei közé tartozik Marokkó szakvezetője, a belga Eric Gerets, míg a Franciaországból kilenc, Angliából négy labdarúgót bevető Szenegál azt hangoztatja, hogy itt az ideje elhódítani a trófeát, elvégre csak három olyan együttes van Afrikában, amely bejutott a világbajnokság negyeddöntőjébe, ezek egyike pedig (Kamerun és Ghána mellett) Szenegál.
A serlegig hosszú az út, február elsején még csak a csoportmérkőzések érnek véget. Az A és B jelzésű négyes tagjai Egyenlítői-Guineában (Batában és a festői Malabóban), a C és D kvartett csapatai Gabonban (Franceville-ben és Libreville-ben) találkoznak. Gabonban otthon lesz a magyar első osztály futballistáinak egyike is: Meyé Zalaegerszegről utazott haza.
Mégiscsak képviselteti magát az NB I egy kontinenstornán...
Ez lesz a hét végén
A csoport (szombat, Bata): Egyenlítői-Guinea–Líbia (tv: Eurosport, 19.15), Szenegál–Zambia (Eurosport, 23, felvételről).
B csoport (vasárnap, Malabo):
Elefántcsontpart–Szudán (Eurosport, 17), Angola–Burkina Faso (Eurosport2, 20.30).
A C csoport mezőnye: Gabon, Niger, Marokkó, Tunézia. A D csoporté: Botswana, Ghána, Guinea, Mali.
