Mint a NOL-nak elmondta: a szokásostól némileg elütő módon közelít könyvében a kapusjátékhoz. A technikai tudás ugyanis, az, hogy a kapus megtanul vetődni, csak az egyik, s nem is feltétlenül a legfontosabb készség egy hálóőrnél. Legalább ilyen lényeges, hogy milyen gyorsan reagál egyes szituációkban, helyesen választja-e meg a cselekvést, és hogyan képes azt végrehajtani.

Bicskei cáfolja azt a sztereotípiát, hogy a legügyetlenebb gyerkőcökből kerülnek ki a kapusok. Ő, aki mielőtt kapus lett volna, mezőnyjátékosként kergette a labdát, állítja, hogy a kapusnak kell a leginkább játékügyesnek lennie. Az övé ugyanis a legösszetettebb mozgás.

Könyvét, mint mondja, szakmai segédanyagnak szánja, de reményei szerint szívesen forgatják majd a gyermeküket focistának szánó szülők is. A kötet mottója: a kapusjáték a legszebb a világon. Kétkedésünk láttán hozzáfűzi: „magam azért lettem kapus, mert jól el tudom viselni a magányt. De ugyanakkor a közösséget is nagyon szerettem, amennyiben egy közös cél tartotta össze a csapatot."

A kapusnak jó idegzetre van szüksége, az akaratereje kimagasló, s rendelkeznie kell a vezéregyéniség képességeivel, hogy irányítani tudja a védelmet. A kapus valójában edző a pályán, aki végrehajtatja társaival a tréner elképzeléseit. Mivel játék közben ő a legfrissebb, képes egyszerre figyelni az edző útmutatásaira és a közönség reakcióira. Aligha véletlen, hogy gyakran a kapusokból lesznek a csapatkapitányok.

Leendő szövetségi kapitányi munkájáról ezt mondja: Libériából egyhamar aligha lesz Afrika gyöngyszeme. Weah szintű játékosok is csak százévente születnek a kontinens forró ege alatt. De a polgárháborúból csak nemrég kiszabadult ország újjászületőben van, s a labdarúgás része a megújulásnak. Bicskeit egyébként 61 pályázó közül választották ki, s az utolsó körben brazil és olasz edzőt körözött le. Alighanem az szólt mellette, hogy egykor az utánpótlás neveléssel foglalkozott, s a libériai labdarúgást az alapoktól kell újjáépíteni.

Búcsúzóul még annyi mond: senki sem lehet próféta a saját hazájában. Ő ugyanis itthon szeretett volna dolgozni, de sem a klubok, sem a szövetség nem tartott igényt a szolgálataira. Így aztán meg sem áll Afrikáig.