A tigris és a cet
Játékosai tisztelik, még akkor sem lázadoznak, ha a reggelire nem kaphattak időnként tükörtojást. Igaz, néha nehezen értik a Mestert, aki a taktikát firtató kérdésre nagyon egyszerű választ ad. „Neked itt kell lenned és nem ott. Mert ha ott vagy és nem itt, akkor az ellenfél jön és gólt rúg”.
Az ellenfél jött. Az ír válogatott játékosai pedig itt és ott is voltak. Gólokat szépen kaptak. Három vereség után a nem túl dicsőséges 1-9-es gólkülönbséggel búcsúzott az olasz trénerlegenda, Giovanni Trappatoni által irányított, és a mezőny leggyengébbjének tartott csapat az Európa-bajnokságtól. A 73 éves Trapot ismerve egy ilyen teljesítmény után valamiféle haragkitörésnek kellene következnie.
Ahogy az Münchenben történt, amikor a Bayern trénereként több játékosát küldte el melegebb éghajlatra. A „müncheni dühbeszéd” egyes – nyelvtanilag rendkívül innovatív - elemei időközben szállóigékké váltak a német nyelvben. - Végem van – fakadt ki 1998 márciusában a pályafutása alatt húsz címet, köztük mindhárom európai kupát megnyert Trappatoni, miközben valójában azt akarta mondani, hogy „végeztem”.
Az angollal és a némettel szabadon bánó edző – éppen a bajor fővárosban szerzett tapasztalatait emlegetve - gyakran felhozza, hogy az ember idegen környezetben nyelvtudás nélkül olyan, mint egy partra vetett hal.
A tripla kudarc az ír sajtóban is kezd lecsapódni: míg korábban ünnepelték a meccseket jellegzetes aggódó tekintetével követő szakvezetőt, most kezdik a szemére hányni, hogy talán ideje volna kijönnie a nyolcvanas-kilencvenes évekből. Eleganciában talán még a karcsúsított ingek nagy barátjának, Joachim Löwnek is volna mit tanulnia tőle, a játékról alkotott képe azonban elavultnak tűnik. A felfogás, miszerint „hátul összezárunk, elől meg az Úr segítségével csak történik valami”, nos, ez nagyon nem működött 2012-ben.
Signore Trapot azonban nem véletlenül hasonlítják egy tigris és cet bizarr keverékéhez. Emocionálisan odamar egy nagyot. Viszont lassan fordul. Ha egyáltalán fordul.
