A magyarfutball rajtjára, avagy könnyű séta a Vidám Parkban
Moszkvában rekordmennyiségű, hatvanhárom centi hó esett, mondja a rádió; a CSZKA Moszkva-Sevilla BL-meccsen mégis megbízhatóan zöldellik a pálya, a hó kupacokban figyeli az eseményeket, persze, csak a reklámtáblákon túl.
És most ide kellene valami átvezetés, de.
Mindenesetre pénteken tavaszi magyarfutball-rajt van, egy hetet csúsztak csak, a Debrecen a Diósgyőrt fogadja, reméljük, a „pálya állapota alkalmas lesz a folyamatos játékra", s „az idény eleji forma" sem lesz túlságosan idény eleji, bár tulajdonképpen mindegy is, idény eleje van-e vagy közepi/végi, az úgynevezett játék alighanem élvezhetetlen lesz, legalábbis futballhoz szokott embernek élvezhetetlen, de miért is lenne éppen most másként, amikor az elmúlt húsz (harminc) évben nem történt semmi, következésképpen az elmúlt három és fél hónapban sem történt semmi, csak sírás, sírás és sírás, de ne legyünk igazságtalanok, a Debrecen és a Videoton „szigetet képez" ebben a mi kis Vidám Parkunkban, ahol ősz, öreg mesterek, kiváló pedagógusok, nagy reménységek és kopaszodó technikai vezetők lapogatják egymást hátát az „edzőpálya korlátjának támaszkodva", ahol „már potyognak", hogy tudniillik nézd azt a kis 7-est, hogy meghúzta a jobbszélt, majd „fürdés és gyúrás szerepelt a programban".
Az ősz mester amúgy azt mondta: 30 milliárd kell ide, abból öt pályát fölhúzhatunk, és akkor télen is lehet futballozni.
Jó gondolat, látom, mindenki megértette, a következő órán a futballgazdaság alapjairól beszélek nektek.
Igazából nem is érteni, miért nem kezdődött izgatott telefonálgatás az illetékes minisztériumba, te, Zoli, az anyád jó istenit, azonnal szóljál a kapusnak, adja oda mán a Jóskáéknak a pénzt, borítékba tegye le a portán, Salgótarjáni út 12-14.; nem mellesleg azt se nagyon érteni, mintegy földolgozhatatlan, miért nem adott ki sürgős közleményt a parlament ifj. és sportbiz. elnöke, megszólítás: Magyarok!, a továbbiakban: a magyar kormány szánt szándékkal roppantotta meg a magyarfutball gerincét, önkezével kicsavarva az öltözőből a 60-as égőket, azonnal, harminc-, nem is, negyvenkétmilliárdot a magyarfutballnak, hogy a nemzettest egészséges legyen, dátum, pecsét, aláírás. Ez a politika sose értette meg, hogy futball nélkül semmit se nem lehet, a derék kommancsok is csak kétszer engedték el a magyar sport komplett adósságállományát, ugye, meg Maradonáék is alig 21 milliárdot toltak bele Demján bácsistul, vagy kifelé, mindegy is, jó, hát önfeledten habzsoló macik voltak, vannak és lesznek is a málnásban, de jutott ide is, oda is..., hát mi kell még?
A magyarfutball Bernbe ojtott Irapuatójának hatása alatt állunk, ez „alapvetően befolyásolja az érdemi munkát", de legalább kihúzott háttal dőlünk a kispadnak, hogy odanyilatkoztam nekik, hogy megmondtam a frankót, 30 milliárd, és most elmegyek Molnár Marcival kettő az egyezni, sokat kell még neki gyakorolni, hogy odaférjen a Serie C-be, szeretném átadni azt a tudást, azt a tapasztalatot, amely fölhalmozódott bennem, ráadásul érzek még magamban annyi erőt. Attól az öreg skót hülyétől se kell nekünk semmit kérdezni, tudod, aki itt volt, okoskodott nekünk, a karnak, na, mondd már a nevét, Fer..., baszki, valami ilyesmi, pedig felírtam, mindegy, a lényeg, hogy ha a „játék küzdőjellege domborodik is ki" az elején, akkor is elérhetjük a kitűzött célt, az 3-9. hely valamelyikének az elérését, illetve nem is, a cél a magyar futball szolgálata, a tehetségek ápolása ebben a lehetetlen világban, ahogy a vezér is mondta, futball nélkül nem lehet sikeres az egészségügyi ellátórendszer átalakítása, ez nemzetstratégiai kérdés, amire kell, arra lesz pénz, harmincmilliárd, azt hiszem, az igényemet igazából még rendkívül visszafogottan fogalmaztam meg.
Jó helyre menne, ez nem is kérdés.
Az FTC két nappal a rajt előtt értesült attól, hogy a szenzációs Shaw, Ferenczi, Elding csatársornak - Pro-licenc híján - nincs edzője, a klubvezetés ezért „tárgyalásokat kezdett" Tuboly Frigyes utánpótlásedzővel, hú, Frici, a jó életbe, kur..., nagy baj van, három hónap izzadságos munka után kiderült, hogy nincs edzőnk, pedig mindent ennek az ügynek a megoldása érdekében rendeltünk alá, vagy valami ilyesmi, érted, és most a kérdés az, minket is villámcsapásként ért a hír, nincs más megoldás, hogy lennél-e az edzőnk, kis mellékes mindig jól jön, ha érted, mire célzok, annyi dolgod lenne, mint a műsorfalnak, állnál ott a pad mellett, állnál, állnál, aztán megigazítanád a nyakkendődet és jól hazamennél, vállalod?
De legalább NB I-ileg több mint háromtucatnyi légióst vettünk a télen, talán kettő ismerős valahonnan, valaki látta valahol, valamikor, Szentes nyíregyházi kolléga komplett új légióscsapatot kapott, volt is nagy meglepetés az első januári edzésnapon, ez mi?, kérdezte Lázár az öltözőbe toppanva, méregetve a nagy, piros masnival átkötött csomagot, ez, nyelt egy nagyot izgatottan az ügyvezető, nos, ebben van az új csapatod, most hozta a DHL, bontsd ki, Lázár, bátran.
És közben elkelt a Vasas is; azt követően, hogy a bakui székhelyű, kirgiz-izlandi befektetőcsoport végül elállt az üzlettől, a vaduzi bejegyzésű, Balmazújvárosban szívószálakat és műanyag evőeszközöket gyártó cég jamaicai leányvállalatának alsó-türingiai képviselete egy limasszoli számlán elhelyezett nyolcmilliárd, nem is, tizenhárommilliárd eurót, amelynek végső átutalási határideje - a szerződés értelmében - november 10-e után és december 15-e után és január 16-a után és február 15-e után 2011. október 30., ha addig sem utalnak, akkor a cég által delegált új edző, igazgató, gyúró, mosodás, külképviseleti igazgató, tolmács azonnal ki van rúgva, a büdös életbe!, a Vasassal nem lehet szórakozni.
Itt a tavasz, pénteken útjára indul a pettyes; Jóskáék most a tükör előtt állnak, és a megújulásban reménykedő szívvel fehér zoknit válogatnak a mokaszinhoz.
