Mi legyünk a leghangosabbnak! – hergelte a győri műsorközlő a szünet után a közönséget. Nem tette hozzá, hogy „legalább”, pedig ekkor már ő is tudta: legfeljebb hangerőben vehetjük fel a versenyt a a spanyolokkal. Otthonában az Itxako öt góllal nyert, ennek ellenére sokan elhitték: Győrben az ETO kiharcolja a BL-döntőbe jutást. Az idén minden áron meg akarták nyerni a BL serlegét, ennek érdekében igazoltak világklasszis csatárokat, kapust, májusban mégsem kell Veszprémbe özönleniük a győri drukkereknek, hogy – az ilyen nagyszabású eseményre alkalmatlan győri sportcsarnok hiányában – a királynék városában koronázzák meg kedvelt lányaikat.

Az ETO-nak csak addig volt esélye, míg a mérkőzés el nem kezdődött. A kecses és mosolygós balátlövő, Barbosa dobta a spanyolok első gólját, a 18 prc elején még csak négy-négyre állt a találkozó. A győriek kapkodtak, elszórták a labdákat, kiismerhető támadófiguráikat könnyedén ártalmatlanította az ellenfél. Az első félidőben Hornyák játszott igazán jól, meg a kapus Lunde. Így is két góllal növeltük az összesített hátrányt a második félidőre.

Az ötletesebben, színesebben játszó Itxako csak ezt adta le a végére. (24:24) Hiába jött Kovacsics Anikó vagy a játéklehetőség hiányában más csapatot kereső Mayer Szabina, hiába lőtt szép gólt Ana Gros, az utóbbi hetekben idehaza is formán kívül játszó Győrnek nem volt esélye a továbbjutásra a papírforma szerint nála jóval gyengébb spanyol együttes ellen.

A folyamatosan, és többnyire okkal reklamáló Konkolyt a mérkőzés bírója tobbször elzavarta a pálya széléről, kérdés, a tulajdonosok a vitathatatlan csalódást követően hagyják-e a kispadon. A következő évadban legalább három meghatározó játékos elmegy Győrből, érkezik három újabb csatár a világ élvonalából. Valószínűleg elkerülhetetlen lesz egy új játékstílus kialakítása.

A győri közönség a kiesés ellenére kitartott a csapata mellett, kár, hogy az ünneplő, örömükben táncoló spanyolokhoz valaki vízzel teli palackot dobott be.