A Chelsea-diadal után exodus Londonból
Az állandó jelzőjüket végre megszolgáló „arisztokratikus kékek” közel egymilliárd fontos befektetés, nyolc tréner és kilenc egyéb trófea elhódítása után teljesítették Roman Abramovics legnagyobb álmát, az európai elsőséget. Frank Lampard, a szombat esti kapitány annak a meggyőződésének adott hangot: „Mindez csak a kezdet, a java még hátravan.”
Az állítólag utolsó tízmilliárd fontjához érkező, így minden kopejka kiadását meggondoló Abramovicsra – és valamennyi tanácsadójára – óriási nyomás nehezedik, hogy szavazzon bizalmat a csapatot tíz hét alatt felismerhetetlenül megváltoztató ügyvezető trénernek, Roberto di Matteónak. Több játékos – köztük John Terry, Lampard és Jon Obi Mikel – kiállt a korábbi Chelsea-futballista véglegesítése mellett.
A klub beszédes nevű elnöke, Bruce Buck (a buck magyarul dollárt is jelent) legalább odáig elment, hogy kijelentette: „Roberto feltétlenül képben van. Remek munkát végzett, és megérdemli, hogy komolyan foglalkozzunk vele.”
A The Independent című napilapban James Lawton publicisztikája feltételezi, hogy „a kifürkészhetetlen arckifejezésű Abramovicsnál végre leesett a tantusz, azaz a rubel, és a tulajdonos megértett valamit abból, miként kell vezetni egy ragyogóan eleresztett csapatot”. Ennek ellentmondhat, hogy a Chelsea orosz „cárja” mindeddig semmiféle bátorítást nem adott Di Matteónak, és nem cáfolta meg azokat a híreket, melyek az angol válogatott élén mérsékelt sikereket elérő Fabio Capellóval, illetve Pep Guardiolával, a Barcelona nemrégiben alkotószabadságra vonult edzőjével hozták összefüggésbe a klubot.
Ha André Villas-Boas rövid és katasztrofális regnálása után kevés idő maradt is ahhoz, hogy a bajnokság első négy helyezettje közé jusson a csapat, Di Matteo minden más téren túlteljesítette a várakozásokat, a BL-serleget megelőzően az FA Kupát is a Stamford Bridge vitrinébe szállította.
Angol szakértők szerint a 42. születésnapját a jövő kedden betöltő edző nincs megáldva José Mourinho, Guardiola vagy Sir Alex Ferguson taktikai érzékével, de bámulatosan hozta ki a létező legjobbat a Napolitól elszenvedett 3-1-es vereség után lélektani mélypontra jutott játékosokból. Villas-Boas félreállította a veteránokat, ő viszont visszaadta Lampard, Drogba, Ashley Cole meg a többiek önbizalmát, s ennek köszönhető a gárda rohamosan javuló teljesítménye.
Mindettől függetlenül, hacsak valami csoda nem történik, hiába skandálták az ünneplő szurkolók vasárnap délután az Eel Brook Commonon, hogy „Didier, we want you to stay” (Didier, kérünk, maradj velünk!), az elefántcsontparti csatár, a nyugat-londoni team legkarizmatikusabb egyénisége valószínűleg utoljára öltötte magára a kék mezt. Pályafutásának utolsó állomása a sanghaji Senhua lehet, ahol tárt karokkal várja korábbi támadótársa, Nicolas Anelka.
Minden siker ellenére exodus indulhat el a Stamford Bridge-ről: José Bosingwa, Florent Malouda, Paulo Ferreira, Michael Essien és Salomon Kalou sem számít szerződése megújítására. Az eufóriás hangulatot mégis Abramovics legköltségesebb játékszere, az 50 millió fontos árcédulájú Fernando Torres rontotta el leginkább, akinek – a hétfői lapokban megjelent nyilatkozatai szerint – nem pusztán a szombat este, hanem egész Chelsea-beli pályafutása csalódást okozott.
A kezdőcsapatból kihagyott spanyol csatár boldogtalansága látszott a tévéközvetítés során, majd még kevésbé leplezte haragját, amikor – önkéntes jelentkezését visszautasítva – Di Matteo kihagyta az első öt tizenegyes-végrehajtó közül. A kiábrándult játékos biztosítékot szeretne kapni a menedzsmenttől, hogy a jövőben érdemben igényt tart a szereplésére, ellenkező esetben – mint mondta – el kell gondolkoznia a folytatáson.
Ellentmondásosan került ki a müncheni drámából Terry, a „kapitány, vezér, legenda”, akit a Barcelona elleni mérkőzésen a Nou Camp stadionban kiállítottak, így nem játszhatott a döntőben. Ez azonban nem jelentette azt, hogy nem húzta magára teljes szerelését a meccs közben a nézőtéren.
Futballkommentátorok és „mezei” drukkerek egyaránt elcsodálkoztak azon, hogy az elcsapott angol válogatott csapatkapitány egyáltalán nem látszott megbánni megmagyarázhatatlan, indokolatlan durvaságát Alexis Sanchezzel szemben, és magától értetődően osztozott társai diadalában. Július 9-re kitűzött tárgyalása, melyen az Anton Ferdinandra, a QPR játékosára tett fajgyűlölő megjegyzések vádjával szemben kell megvédenie magát, fordulópontot jelenthet karrierjében. Ha elítélik, nem tarthatja meg londoni csapatkapitányságát sem.
