„Végtelenül boldog és büszke vagyok" – szakadt ki Carlos Ortegából az első mondat az után, hogy csapata, a Veszprém 31:27-re legyőzte a Kiel félelmetes együttesét a kölni Lanxess Arenában. A férfi kézilabda BL négyes fináléjának második elődöntőjét követően a spanyol tréner már a következő feladatra összpontosítva azt is megjegyezte: „Mostanra odáig jutottunk, ha elhisszük, hogy nyerhetünk, bárkit le tudunk győzni".

Nagy támad. A Barcelonával korábban kétszer is nyert Hegedűs Gábor / Népszabadság

A nevezetes dóm közelében fekvő, utánozhatatlan miliőjű sportszentélyben húszezren figyelték átszellemülten szombat délután, amint a magyar bajnok húsz percen át kínlódik az európai serleget már háromszor elhódító német szuper különítménnyel szemben, de aztán – nem utolsósorban a formán kívüli Miklert a kapuban felváltó horvát Alilovic parádéjával – megfordítja a találkozót. A felejthetetlen diadallal a bakonyiak beállították fennállásuk legnagyobb sikerét (2002-ben szintén döntőt vívhattak a Magdeburggal a még hagyományos lebonyolítású európai sorozatban), ám nem volt kérdés: ennyivel most már senki nem érné be, a végső győzelem a cél.

Ha úgy tetszik, az 1981-ben az Építők első NB I-es szereplésével kezdődő – az elmúlt majdnem három és fél évtizedben 23 magyar bajnoki, 24 hazai kupa- és két KEK-elsőséget eredményező – Veszprém-projekt beteljesülése.

A téten túl különleges töltetet adott a Final Four vasárnap esti döntőjének az is, hogy Ortega mester annak idején a rivális Barcelona színeiben hatszor emelhette a magasba a Bajnokok Ligája trófeáját, nem különben pedig az, hogy Nagy László 2005-ben, majd 2011-ben ugyancsak a katalánok játékosaként ért fel a klubkézilabda csúcsára.

Mondhatjuk akár sorsszerűnek is: a Veszprém balkezes átlövője főszereplővé vált a mérkőzés első félidejében. Láthatóan hatalmas akarás feszítette Nagyot, akinek hatékony átlövéseivel, kemény bekkmunkájával és labdaszerzéseivel a magyarok úgy, ahogy tartották a lépést a Nikola Karabatic vezérelte ellenféllel. Azért csak úgy, ahogy, mert mindvégig a spanyol gárdánál volt az előny, mindenekelőtt a francia nehézbombázó egészen kivételes produkciójának, na meg annak köszönhetően, hogy a Barcelona betonbiztosan védekezett. Nem mindenki értette, hogy Ortega húsz perc múltán miért hozta le Alilovicot, annak fényében meg főleg nem, hogy a helyéré beálló Mikler ott folytatta a gólvonal előtt, ahol egy nappal korábban abbahagyta. Sehol.

A szünetben 14:10 állt a nagytáblán, és szárnyaló fantáziára volt szükség ahhoz, hogy az első félórában történtek alapján elképzeljük: a második felvonásban minden jóra fordul...

Betonbiztosan védekeztek Hegedűs Gábor / Népszabadság

Carles Puyol, a Barcelona labdarúgócsapatának korábbi klasszisa azonban – nézőtársaival egyetemben – azt láthatta a folytatásban, hogy miközben a katari (!) válogatott Saric kapus kivédi a veszprémiek „szemét", a dunántúliak egészen Alilovic visszaküldéséig (38. perc) kilátástalan küzdelmet vívnak vetélytársukkal. Öt góllal is vezettek már a katalánok (11:16), a hátsó „alakzat" megerősödésével innen sikerült fölzárkózni kettőre (17:19), de a hajrá megint csak az összességében masszívabb és egységesebb riválisé lett. Hiába „harapott" volna magyar csapat, a ziccerek az egyik oldalon kimaradtak, a másikon szinte minden sikerült, így a vége 28:23, vagyis fölényes Barca-győzelem lett.

A piros-kék mezes társaság nyolcadszor viheti haza a BL-serleget, a szomorú vasárnap dacára is nagyszerű, a kupa fülét majdnem megragadó Veszprém pedig tovább ácsingózik a trófea után.

A Final Four eredményei. Elődöntő: Barcelona–Kielce 33:28, Veszprém–Kiel 31:27. A harmadik helyért: Kielce–Kiel 28:26. Döntő: Barcelona– Veszprém 28:23.