Tüneményesen fest Debrecen belvárosa. A Nagytemplom előtti téren a fából ácsolt karácsonyi bódékból árad a fügés forralt bor illata, itt toros káposztát kínálnak, ott kürtős kalácsot: az egész olyan, mint a mesevilág, még a Nagyállomás felé tartó villamos is csillog-villog, teljes díszben. Ha itt kószál az ember, önkéntelenül álmodozni kezd, s még a közeli Nap gyógyszertár előtt kéregető, loncsos hajú hajléktalan is csak átmenetileg zökkenti ki a merengéséből. Pláne, hogy az Aranybika szállónál dudorászva baktató norvég csoportba botlik, s ha Norvégia, akkor kézilabda, ha pedig kézilabda, akkor továbbjutás, ugyebár...

Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

A női Eb hétfői játéknapján jobban nem is alakulhatott volna számunkra a felvezetés: prológként a románok két góllal elverték a szünetben még 14:9-re vezető spanyolokat, s a magyarokkal három középdöntős meccs után azonos pontszámmal álló, de őket legyőző ibériaiak negyedik körben elhullajtott pontjai, ha aranyat nem is, négy közé kerülést érhettek, amennyiben...

A még sok ismeretlenes egyenletben Németh András szakvezető játékosai számára az első feladat a dán lecke megoldása volt, amely az előjelek alapján nem tartozott a teljesíthetetlen akadályok közé. A kilencvenes évek közepétől a kétezres évek derekáig Dánia – Anja és Camilla Andersen, vagy éppen Mette Vestergaard fémjelezte – női csapata szinte mindent megnyert, amit meg lehetett nyerni (erről mi is tudnánk mesélni: 2000, Sydney, olimpiai döntő...), de az északi országban ez után megtorpant a nemzeti kincsként számon tartott sportág fejlődése.

Az óvatosság ezzel együtt kötelező volt, már csak azért is, mert a skandináv együttes egy ideje megint közelít a legjobbakhoz, 2009 óta minden Eb-n és vb-n az első hat között volt, a tavalyi világbajnokságon pedig egészen a dobogó harmadik fokáig menetelt. Igaz, a dánok ezen az Eb-n eddig nem nyűgözték le drukkereiket, úgyhogy mi másban bízhattunk volna: ha már így alakult, nem hétfő estére időzítették a csúcsformát. Az viszont rosszul esett a Főnix csarnok majdnem telt háznyi közönségének, hogy a magyarok sem...

Németh kapitány már a hatodik percben időkérésre kényszerült, s csak ekkor, 0:3-as állásnál született meg Triscsuk büntetőjéből az első hazai gól. A folytatásban – szemben a románok elleni találkozóval – a védekezés változatlanul szörnyen gyengén ment, s bár Tomori sorra küldte a bombákat Toft kapujába, Kiss Éva meg bravúrszériát mutatott be a gólvonal előtt, a játék összképe meglehetősen elkeserítően hatott. A 24. percben öt góllal megléptek a támadásban a kapusuk helyett is mezőnyjátékost szerepeltető, a vendéglátó játékosainál jóval gyorsabb léptű dánok (6:11), s ehhez – de csak ehhez – képest kifejezett öröm volt látni, hogy a szünetben (hála Triscsuknak) „csupán" 9:11 áll a nagytáblán.

A térfélcsere után (Kovacsics saját térfélről szerzett góljával) hamar egyenlített a magyar együttes, az öröm azonban gyorsan elillant, tekintve, hogy Tomorin, valamint a sportág legvagányabb ígéretén, a mindössze tizennyolc éves, s ekkorra négy gólig jutó Tóth Gabriellán kívül senki nem akadt elöl, aki a tétnek megfelelő nívón kézilabdázott volna.
Bő háromnegyedóra múltán a dánok elhúztak 22:15-re, s az atomjaira hulló házigazda csapat számára csak a kiütés elkerülése maradt az elérhető cél. Ez legalább teljesült: a végeredmény 23:20 lett „oda". Bár szerdán még hátravan a norvégok elleni fellépés, a mostani vereséggel a magyarok már lemondhattak elődöntős álmaikról.
Nesze neked, forralt bor, kürtős kalács...

Középdöntő. I. csoport (Debrecen): Dánia–Magyarország 23:20, Románia–Spanyolország 22:20, Norvégia–Lengyelország 26:24. Az állás: 1. Norvégia 8 pont, 2. Dánia 5, 3. Spanyolország 4 (102:99), 4. Magyarország 4 (95:92), 5. Románia 3, 6. Lengyelország 0.

Kedden. II. csoport (Zágráb): Hollandia–Montenegró (15.45), Svédország–Szlovákia (18), Németország–Franciaország (20.15). Az állás: 1. Hollandia 5 (89:76), 2. Svédország 5 (98:88), 3. Montenegró 4 (75:68), 4. Franciaország 4 (71:67), 5. Németország 0 (78:95), 6. Szlovákia 0 (62:79).