Sokkal rosszabb már nem nagyon lehet – leginkább ebben bízhatnak azok, akik azt remélik: az évad első negyedében látottaknál izgalmasabb, kiélezettebb küzdelemben dől majd el a Forma–1-es világbajnoki cím sorsa. Az aktuális állapotokról ugyanis sokat elárul az, hogy az eddigi négy futamon a címvédő Lewis Hamilton (Mercedes) az összesen megszerezhető száz pontból csak hetet „veszített el”: három győzelme mellett az egyetlen második helyezése jelenti a „fiaskót”.

A címvédő brit világbajnok és csapattársa, Nico Rosberg a négy nagydíj alatt együttesen 159 pontot szerzett a Mercedesnek a 172-ből. S az ezüst nyilak, úgy tetszik, ezután is szürkeségben tartják a világbajnokságot. A mostani hétvégén – majd egy hónapos szünet után – a már Európában, Spanyolországban folytatódó vb-n (tavaszi vakáció ide, kontinensváltás oda) mintha semmi sem változott volna. Barcelonában, a pénteki első szabadedzésen a Mercedesek a Forma–1-ben fényévnyi differenciának számító egy másodpercet vertek a biztos második erőnek számító Ferrari pilótáira, Sebastian Vettelre és Kimi Räikkönenre.

Hamilton elégedett Gustau Nacarino / Reuters

A középmezőnyben, valamint a sereghajtók között sincs érdemi változás. A Red Bull továbbra is csak az elfüstölésben jár az élen; a Williams változatlanul lassan, de folyamatosan veszít tempójából; a Lotus pedig biztosan lassú és megbízhatatlan. A legnagyobb átalakulás alighanem az, hogy a továbbra is „B kategóriás”McLaren-Honda –jobb híján – az eddigi világosszürke festést sötétszürkére módosította. Itt érdemes megemlíteni, hogy még a sors sem kíméli Fernando Alonso új csapatát: az első szabadedzésen szürke füstöt okádva adta meg magát a spanyol versenyző kocsija.

Mindebből világosan látszik: miként a csapatok zöme, úgy a széria sem találja a formát. Igaz, mára legalább a „diagnózisban” egyetértés mutatkozik. A legnagyobb gondot alighanem az okozza, hogy az autók – egyebek mellett a hibrid technológia és a turbófeltöltés miatt – még a Forma–1-es közeghez mérten is bonyolultak, drágák, ezért aztán minden eddiginél szélesebbre nyílt az olló a kis és a nagy csapatok között. Ebből egyenesen következett, hogy az a csapat – aktuálisan a Mercedes –, amely a legjobban kapja el a fonalat, és a legtöbbet költi a fejlesztésre, lényegében behozhatatlan előnyre tesz szert, ami a valódi verseny és az izgalmak végét jelenti.

Nem elhanyagolható melléktünet az sem, hogy a túl fejlett technológia miatt a versenyautók sérülékenyek, megbízhatatlanok. A Red Bull-pilóta Daniel Ricciardo kocsijába például már e hét végén beépíthetik a negyedik motort, holott ennyit egy egész évad alatt lehetett volna büntetlenül elhasználni. Érthető, ha az ausztrál Mark Webber, a csapat korábbi tagja így foglalta össze kifogásait: a teljesítményt „le kell csavarni”, hogy a bírják a motorok, így viszont „olyan, mintha vadászpilótákat teherszállító gépekbe ültetnénk”. Másként, de lényegében ugyanezt mondta egy másik volt versenyző, Pedro de la Rosa, aki az újoncokról megjegyezte: bármilyen tehetségesek is, ha ilyen gyorsan beilleszkednek, akkor az azt jelenti, túl könnyű lett a Forma–1, vagyis már nem tekinthető királykategóriának.

Bár a gondokat – ami a nézőszám csökkenésében is megmutatkozik – a csapatok éppúgy érzik a bőrükön, mint a szériát működtető cégcsoport, egyelőre megoldás nincs, csak „duma”. Az istállók például egymással vitáznak arról: a költségek emelkedését vállalva bővítsék-e a motorkeretet, vagy pedig maradjon minden úgy, ahogy most van. Bernie Ecclestone, a Forma–1 csúcsvezetője közben ezer lóerős autókról, mit több, nők számára rendezett futamokról ábrándozik. S még csak nem is ez utóbbi a legvadabb elképzelés, hiszen van, aki már ott tart: az mentené meg a szériát, ha az egy hosszú, jobbára unalmas helyett, két rövid, izgalmasabb futamot rendeznének.

Mindeközben akadnak azért elégedett hangok is: Lewis Hamilton például pénteken, miután megnyerte a második szabadedzést, széles mosollyal közölte: alig várja a vasárnapi versenyt.