„Igen, Gary Anderson, igen, Gary Anderson!" – harsogta az angol kommentátor, miután a címvédő a vb-elődöntőben bemutatta a darts tökéletes teljesítményét: kilenc nyíllal abszolválta a kört, azaz ennyi dobással ért nullára 501-ről.

Nem csupán a sportriporterek lelkendeztek a ritka bravúr láttán: a versenynek otthont adó londoni arénában majd négyezer szurkoló (táblás ház) ünnepelte eksztázisban a negyvenöt éves skótot, aki a döntőben újabb parádét mutatott be, és megnyerte a csúcsvetélkedőt.

A drukkerek rendre varázslatos hangulatot teremtettek a csarnokban. Ráadásul a viadalt több tucat országban közvetítették, az aranyérmes pedig 300 ezer font (hozzávetőleg 127,5 millió forint) pénzjutalmat kapott. Mindebből egy üzletileg sikeres, népszerű sportág képe rajzolódna ki.

Csakhogy már arról is megoszlanak a vélemények, sport-e egyáltalán a darts vagy csupán kocsmai szórakozás.

A választ viszont a Nemzetközi Olimpiai Bizottság már régen megadta. Mert az ötkarikás játékok műsorán szerepel például a sportlövészet vagy az íjászat, s ezek lényege érdemben nem különbözik a dartsétól. Elvégre a versenyző A ponton állva a lehető legpontosabban próbálja eltalálni a B pontban elhelyezett célt. Teszi ezt fegyverrel, íjjal vagy puszta kézzel. (S akkor még nem kevertük ide a dákót, hogy a biliárddal egyelőre ne komplikáljuk tovább a helyzetet.)

Márpedig ha sport a darts, akkor az a kérdés marad: mi az oka annak, hogy nem vetődik fel: helyet kapjon-e az ötkarikás műsorban? Erre nem tudjuk a feleletet, mivel – bármilyen furcsán hangzik is – az olimpiai mozgalom alapvető értékeit jobban közvetíti, mint megannyi programban szereplő szakág. Hiszen univerzális. Azaz olcsó, bárki számára hozzáférhető, így sokkal demokratikusabb műfaj, mint például az igen drága, átlagember számára elérhetetlen lövészet. Az utóbbinak az infrastrukturális feltételei csupán néhány helyszínen adottak, míg a darts a világ összes falujában gyakorolható.

A kulturális különbségek is figyelemre méltók. A lövészet vagy az íjászat a militarista hagyomány nyomán lett az olimpiai tradíció része, miközben az ötkarikás eszme alapja éppen a pacifizmus (lásd még: az olimpia idején hallgatnak a fegyverek.) Ezzel szemben a darts közösségi térben – úgy is: mint a kocsmában – alakult ki, ráadásul teljes esélyegyenlőséget garantál a próbálkozóknak.

Ennek fényében – az ötkarikás jelent ismerve – csupán üzleti szempontok gátolhatnák a darts programba küldését. Csakhogy a sportág e tekintetben jobban teljesít, mint megannyi riválisa. Míg a sportlövők vagy az íjászok vb-je kvázi titokban, a darts képviselőinek versenye hatalmas médiaérdeklődés mellett zajlik. A csúcsszponzorok között pedig fellelhetők a fogadóirodák éppúgy, mint a nagy sörös cégek.

Az egyelőre főként Nagy-Britanniában és Hollandiában hódító sportágnak már olyan extra sorozata is van, mint a tizenhat versenyből álló, arénáról arénára vándorló Premier Liga, amelyben afféle ikonikus, „médiabarát" dobálók vonulnak fel, mint az emlegetett Gary Anderson, a tizennégyszeres világbajnok, ötvenöt éves legenda, Phil Taylor, a fiatal holland Michael van Gerwen vagy éppen a minap vb-döntőt veszítő, kétszeres aranyérmes Adrian Lewis.

A biznisz tehát nem hiányzik a sportágból, ez sem lehet kizáró ok.  Így csupán a hagyományra lehet hivatkozni. Ez nem könnyű, mert a felsoroltak alapján úgy látszik, a darts jobban jeleníti meg a tradíció tartalmát, mint több, a műsorban jelenlévő sportág, amely azért van a programban, mert régen is ott volt.

A darts példája mutatja, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is megannyi kihívással találkozik majd, amikor szembesül vele, hogy a világ változásaira jól reagáló, népszerű, modern sportágak jobban jelenítik meg az olimpiai eszmét, a hozzáférhetőséget, a közösséget, mint a régiek.

A dilemma tehát az, ki meri-e bárki mondani, hogy az új, az innovatív képviselhet inkább értéket, mint a régi, amelynek történelmi érdeme, hogy hosszú idő óta létezik.

A kilencedik nyíl után rikoltozó, a közösségi médiát a produkció videójával teleplakátoló rajongók könnyen tudnak válaszolni a felvetésre. A NOB elöljáróinak vélhetően nehezebb dolguk lesz.