Péntek, 13...
Akár a tinédzser az első csókra, olyan izgalommal készült a magyar válogatott A csoportos világbajnoki premierjére játékos, vezető és szurkoló. Hát igaz ez? – sírt le az arcokról kérdésként a közös érzés, de a szlovákok elleni nyitómeccs előtt senkit sem kellett megcsípni, mert mindenki kénytelen volt hinni a saját szemének.
A zürichi belvárosban és a tóparti kávézók teraszain itt is, ott is piros-fehér-zöld hokismezbe öltözött drukkerek tűntek fel, egy csoportjuk a Kolping Arena akkreditációs központjánál csatakiáltásokkal és doboznyi Sport szelettel köszöntötte Szupert, Palkovicsot, Tokajit meg a többieket, majd hálálkodva köszönte meg, hogy a fiúk összeálltak egy közös fotó erejéig.
Studniczky Ferenc, a hazai szövetség elnöke – a látványtól meghatódva – annyit jegyzett meg: „Sose gondoltam volna, hogy egyszer sztárok lesznek ezekből a srácokból...”
Hogy azok lettek-e valójában, vagy csupán a közeg ötcsillagos körülöttük, arra „szakmai” választ ekkor még nem lehetett adni, ellenben máris kebeldagasztó büszkeséggel olvastuk Jan Filc szlovák szövetségi kapitány előzetes helyzetértékelését. (És kicsit sértődött ábrázattal toltuk félre a Tages-Anzeiger című helyi lap beharangozó cikkét, melyben az állt, hogy „a magyar együttes csak pótlap a képeskönyvben”.)
A hét éve világbajnok csapat szakvezetője szerint „a magyar jégkorong feljövőben van, az országban hokiőrület tapasztalható. A játékosok úgy lépnek fel a válogatottban, mintha az életükért küzdenének. Nagyon óvatosnak kell lennünk velük szemben.”
E helyütt – a tisztánlátás kedvéért – nem árt rögzíteni néhány adatot. Mindenekelőtt azt, hogy az északi szomszéd válogatottja a nyolcadik helyen áll azon a világranglistán, amelyen Pat Cortina együttese – a tizenhatos mezőny leggyengébbjeként – a huszadik. Míg nálunk 2000 igazolt játékost tartanak nyilván, s az ország 17 fedett pályával „büszkélkedhet”, Szlovákiában tízezer hokist regisztráltak, a tető alatti létesítmények száma pedig 47.
A rivális legértékesebb hokisa, Michal Handzus (Los Angeles Kings) négymillió dollárt keres egy esztendőben; a magyar szövetség (Istvánmezei út 1-3.) éves költségvetése hozzávetőleg egymillió dollárnyi forint…
Mielőtt azonban megtudhattuk volna, hogy a két fél által elért gólok száma egyenes arányban áll-e a feltételekkel, megnéztük az A jelű csoport másik két szereplőjének délutáni öszszeakaszkodását, Miközben a magyar szimpatizánsok egy része komoly erőt képviselt a lelátón, egy másik pedig a csarnok előtti tisztáson hangolt erősen („Soha többé B csoportot!” – hoppá…), a két „előzenekar” közül Kanada okította a fehéroroszokat. Heatley és társai 6:1-gyel intézték el ellenfelüket, ám a találkozót követően nehéz volt eldönteni, a tengerentúliak rajongói ünnepelnek-e jobban, vagy az övéiket már az első buli előtt bő másfélórával türelmetlenül váró magyar drukkerhad.
Noha a kétségkívül impozáns látványt nyújtó tábor képén egy darabig pacaként ott virított egy „Nincsen hazátok!” feliratú molinó (mire a mérkőzés elkezdődött, eltűnt…), a hangulat hátborzongatóan pazar volt, úgyhogy már csak arra vártunk, vajon a játék is az lesz-e.
Hát… A forró miliőben a szlovákok először hatvankét, majd újabb negyvennégy másodperc elteltével tapasztottak hűsítő jégkockát a felhevült magyar halántékokhoz. Bár Ladislav Nagy szólója után kigyulladt a gólt jelző piros lámpa, a bírók a videófelvétel megtekintése nyomán – mondván a korong nem jutott át a gólvonalon – visszavonták a találatot, a lemaradó védők mellett ellépő Ruzicka szlalomozását és finom csuklómozdulatát követően azonban nem volt az a filmkocka, ami segíthetett volna.
A továbbiakban hősiesen estek-keltek a fiúk, igyekeztek a folyamatosan ötödik sebességben repesztő rivális nyakán lihegni, s mivel ez – ha valamirevaló akció vezetése nem is – sikerült nekik, az első periódust a feltétlenül hízelgőnek mondható 0:1 tudatában zárták.
A tempó némi aggodalomra adott okot – mármint abban a tekintetben, hogy meddig lehet ezt bírni –, ám a vasakarat kisebbfajta csodát eredményezett: két perccel a második harmad kezdete után Benk kapu mögül visszalőtt pakkját Holéczy elhelyezte Stana hálójában (1:1).
Az éppen előttem addig állva daloló szlovák szurkolók tágra meredt pupilákkal rogytak le székükre, s miután mi is jól kihitetlenkedtük magunkat, tovább ámultunk a heroikus küzdelmen. A meccset – kis túlzással – a félpályán (mármint annak a „magyar” felén) is lehetett volna folytatni, de a szüntelen attakot egészen a szakasz hajrájáig hatástalanította a betonvédelem.
A finisben azonban ötvenegy másodperc alatt összeomolni látszott minden: miután Handzus és Svasznek is bezuhant a szintén elterülő Szuper kapujába, Bartecko betalált a tárva-nyitva hagyott ajtón (a cseh, svájci bírópáros nem ítélte szabálytalannak a magyar kapus akadályozását), s még föl sem ocsúdtunk, máris jött Marcel Hossa, meg a szlovákok harmadik gólja… (1:3).
„Most már a fülünkön fogjuk venni a levegőt” – jegyezte meg a büfébeli búslakodók egyike a szünetben, és józanésszel valóban így kellett volna lennie. De a jégen cikázó pirosmezeseket a jobbról-balról kapott pofon sem rendítette meg hitükben, és – a törvényszerűségeket tovább hazudtolva – változatlanul bírták a szokatlan iramot. Sőt: az utolsó játékrész 3. percében a váratlanul helyzetbe kerülő Peterdi remek fonákmozdulattal szépített (2:3).
A sajtótribünön egyszeriben rendkívül népszerűvé vált a magyar különítmény, svájci és kanadai kollégák érdeklődtek csoportosan a hoki felénk honos állapotáról, meg arról, azt látjuk-e, amit ők, de mi mást mondhattunk volna: magunk sem értjük…
Pedig akkor még nem került emberelőnybe a csapat, miként hat perccel a vége előtt, és Sille nem szúrt bele a korongba úgy, hogy az utat találjon magának a kapuba. Te, jó ég: 3:3…
Még hogy jó?! A mérkőzés – hát van ilyen? – lélekromboló véget ért: egy kapu előtti tömegjelenet befejezéseként Bartecko (13 másodperccel az utolsó dudaszót megelőzően) a hálóba kotorta a pakkot (3:4).
A játékosok emelt fővel, drukkereik lehorgasztott fejjel baktathattak haza. És mindannyian azzal a tudattal, hogy szombat este negyed kilenctől Kanada a következő ellenfél.
A csoport (Zürich): Szlovákia–Magyarország 4:3, Kanada–Fehéroroszország 6:1.
B csoport (Bern): Oroszország–Németország 5:0, Svájc–Franciaország 1:0.
A Magyarország-Szlovákia mérkőzés góljai:
