Hű maradt hagyományaihoz az International Football Association Board, a labdarúgás szabályalkotó testülete. A grémium a javasolt módosításokról tárgyalt a hét végén, s mindkét – a sportág tradícióinak ismeretében – radikálisnak tetsző kezdeményezést elutasította. Ennek nyomán a videobíró használatának lehetőségei nem bővülnek, s megmarad az úgynevezett hármas büntetés is. (Az utóbbi azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben a védőjátékos nyilvánvaló gólhelyzetben szabálytalankodik a saját büntetőterületén belül: a tripla szankció a tizenegyes, a piros lap és az azért járó eltiltás.)

Finoman szólva sem meglepő, hogy a bizottság nem hajolt meg a FIFA és az UEFA akarata előtt. A testületmegkérdőjelezhetetlen ultrakonzervativizmusának strukturális és történeti okai vannak. A Boardot még 1886-ban hozták létre a brit futballszövetségek, a nemzetközi szervezet pedig csupán 1904-ben alakult, így csak évtizedekkel később csatlakozhatott a szabályalkotó társasághoz. Emiatt (is) jött létre az a rendszer, amelyben a britek egyetértése nélkül nem lehet változtatni a regulákon. Az IFAB-nak nyolc tagja van: egyet-egyet az angol, az észak-ír, a skót és a walesi szövetség, négyet pedig a FIFA delegál. A javaslatok elfogadásához a szavazatok háromnegyedére, azaz minimum hat voksra van szükség. E szisztémának köszönhetően a szigetországi küldöttek bármikor visszaverhetik az újítók rohamait. Amíg a brit tótumfaktumok nem látnak okot a radikális beavatkozásra, addig nincs reform. S a „forradalom” megint csak elmaradt.

Annak ellenére is, hogy mind nagyobb a technológia szerepének növeléséért lobbizók nyomása. Miközben egyre több sportágban kap jelentős szerepet a videobíró, a futball lényegében ellenáll. (Igaz, társadalmi hatását tekintve nem hasonlítható más sportágakhoz.) Így a kamerák továbbra is csak arra használhatók, hogy eldöntsék, a labda teljes terjedelmével áthaladt-e a gólvonalon. A grémium állásfoglalása azt üzeni: az illetékesek nem látnak garanciát arra, hogy a technika alkalmazása lehetséges a játékmegszakítások számának, illetve azok hosszának növelése nélkül. Márpedig a labdarúgás túlságosan sikeres projekt ahhoz, hogy az érintettek minimális kockázatot is vállaljanak.

A Michel Platini UEFA-elnök célkeresztjében álló hármas szankció ügyében a francia elöljáró máris kifakadt a döntéshozók ellen: „A tizenegyes önmagában elég büntetés. Úgy vélem, a FIFA és az UEFA tagjainak többsége ugyanígy gondolja, kivéve néhány olyan nemzetet, amelynek képviselői a bizottságban ülnek.”

Aligha nyugtatja meg Platinit, hogy az IFAB az illetékes bizottságokat arra kérte: pontosabb szabályértelmezéssel segítsék a játékvezetőket, hiszen az ominózus paragrafusokat lényegében lehetetlen másként értelmezni, mint ahogyan most teszik...

Nem csupán nemeket mondott a testület: engedélyezte a játékosok számára a fejfedő viselését, ha az megfelel a labdarúgók felszerelését szabályozó pontoknak. Ugyanakkor megtiltotta a mezek alatt viselt pólókra írt üzenetek bemutatását. Politikai állásfoglalást eddig sem lehetett tenni, de Iniestának nem kellett – a sárga lap mellett – extra büntetésre számítania, amiért a világbajnoki döntőben felhúzta dresszét, s trikóján elhunyt barátjára, Dani Jarquéra, az Espanyol egykori játékosára emlékezett. Az indoklás szerint az egységes szabályozás egyértelművé teszi a szöveget, így nem szükséges egyenként elbírálni az eseteket.

Következő hasonló ülését 2015 februárjának végén Belfastban tartja a grémium. Nehéz elképzelni, hogy a videobíró kérdése ne kerüljön napirendre az északír fővárosban is. Ennél már csak azt bajosabb elgondolni, hogy a bizottság alapvető újításokról dönt majd. Hiszen semmi ok a kapkodásra, amíg a fél – ha nem az egész – világ futballmeccseket néz...