A pszichoanalitikusok – de akár a marketingesek – kedvenc módszere az asszociáció vizsgálata, vagyis annak az analízise: kinek mi jut eszébe bizonyos szavakról, kifejezésekről? Nos, Szocsi és a téli olimpia esetében aligha lenne különbség a megkérdezettek között, akiknek arra kellene felelniük, mi ugrik be elsőként a város, illetve az esemény neve hallatán. Mindenki rávágná: biztonság!

Ennek megfelelően a játékok megnyitójának napján eltekintenénk a hány sarkonként hány rendőr áll kezdetű elemzésektől (tudniillik kívülről fújjuk: mindegyiken nagyon sok), ellenben arról feltétlenül megemlékezünk, hogy a ceremóniák lábujjhegyen, izzadó tenyérrel várt fő attrakciójáról, a láng meggyújtásának mikéntjéről ezúttal sem szivárgott ki semmilyen megbízható információ. Annak dacára sem tudunk semmit, hogy a magyar–orosz kapcsolatok újabban (második) virágkorukat élik, s bár az esemény főpróbájának egy részletét maga Vlagyimir Putyin orosz elnök is megtekintette, ez idáig belőle sem sikerült kiszedni semmit. Annyit viszont sejtenek a bennfentesek, hogy a Fist stadionban az olimpiai lángot annak a fáklyának a segítségével lobbantják fel, amelyik az űrben is járt. A fáklya amúgy rekordhosszúságú, 65 ezer kilométeres út végén érkezett meg a tengerparti településre, s – tizennégyezer futó után – a nyitány napján még Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is szalad vele egy kicsit.

A hírek szerint a tűz melege jól jönne a sportolóknak is, mert a magyar északi sízők szálláshelyén például csupán 13 fokig kúszik fel a hőmérőben a higany, a konyhában meg nem folyik víz a csapból. A szervezők az újságírókkal sem kivételeznek: a médiafalu szállásainak a harmada nem készült el időre, így a kollégák egy része fűtetlen, komfort nélküli szobákban kucorog. Nem csoda, ha az oroszok közül minden második megkérdezett korrupciót gyanít a rekordösszegű olimpiai beruházások mögött. A válaszolók 47 százaléka az oroszországi olimpia megrendezésére fordított, eddig sohasem tapasztalt hatalmas költségeket a korrupcióval magyarázza, 34 százalékuk szerint a létesítményeket kivitelező cégek kapzsisága és becstelensége miatt rúgtak a költségek ilyen magasra. A szervezők egyébként hozzávetőleg ötmilliárd eurónyi összeget fordítottak a beruházásokra és az előkészületekre. Dmitrij Kozak miniszterelnök-helyettes úgy nyilatkozott: az egyéb infrastrukturális fejlesztéseket (például útépítéseket, vasúti beruházásokat) is figyelembe véve az összeg ennek a hétszeresére rúg.

Minden idők legdrágább, a legtöbb hozzáértő szerint még a 35 milliárd eurónál is nagyobb ráfordítással létrehozott ötkarikás eseményén a magyar esélyek – a hagyományoknak megfelelően – szerények. A remények már kevésbé. Miközben Szabó Bence MOB-főtitkár szerint elsősorban a rövid pályás gyorskorcsolyázók jó szereplésében bízhatunk, a hazai síszövetségben rendkívül optimistán várják az erdélyi származású Miklós Edit alpesi produkcióját. A pályafutása legjobb eredményeként világbajnoki 18. helyet felmutató sportoló még a szakembereknél is messzebb megy, s az olimpiai bizottság honlapjának a helyszínen adott videointerjújában kijelentette: nem kevesebb a célja, mint az aranyérem! A huszonhat éves sportoló a lesiklóviadalra készül a leginkább, s azt azért hozzátette: akkor sem lesz csalódott, ha csak pontszerző lesz. Ami biztos: Miklós tizenöt olimpikon honfitársa közül Heidum Bernadett már a rajt előtt módfelett elégedett lehet, hiszen a ma délután – közép-európai idő szerint – negyed hatkor kezdődő megnyitón az Eb-első rövid pályás gyorskorcsolyázó viszi a magyar zászlót.

A játékok programjában kilencvennyolc versenyszám szerepel: ez tizenkettővel több, mint négy éve Vancouverben. Az „aranyásásban” ezúttal is a norvégok esélyei a legjobbak: a téli olimpiák történetében a skandináv ország sportolói a legsikeresebbek a maguk százhét első helyezésével. Egyénileg is északiak viszik a prímet: a sífutófenomén Björn Daehlie nyolc aranyérmet és további négy medált szerzett a havas-jeges olimpiákon, s ezzel ő minden idők legeredményesebb téli sportolója. Ám Szocsiban nem elképzelhetetlen a trónfosztás. Ole Einar Björndalen – sosem találnák ki: norvég – biatlonista tizenegy dobogós hely után áll rajthoz, vagyis ha az elkövetkező napokban képes lenne kétszer felkapaszkodni az emelvényre, lehagyná az utolérhetetlennek hitt Daehlie-t.

A minőség mellett persze a mennyiség is megjelenik az orosz városban. A legnépesebb küldöttséget az Egyesült Államok vonultatja fel: kétszázharminc amerikai sportoló várja a startot. A két legrutinosabb sportoló pedig az orosz szánkós, Albert Gyemcsenko és a japán síugró, Kaszai Noriaki: mindketten hetedik olimpiájukon szerepelnek.

S ha már a nagy számoknál tartunk: nyolcvanöt nemzet kétezer-kilencszáz sportolója vesz részt a február 23-ig tartó játékokon. Közülük nem mindenki vonul fel a mai megnyitón, pedig a helyszíni jelenlétet aranyárban mérik: a négyórásra tervezett ceremóniára szóló legdrágább belépő 430 ezer forintnak megfelelő rubelbe kerül.

A tévéképernyők előtt ennél sokkal olcsóbban megúszható a parádé: az M1 közvetítése háromnegyed ötkor kezdődik.

Ők tizenhatan

A magyar résztvevők. Alpesi sí: Berecz Anna, Miklós Edit, Farkas Norbert. Biatlon: Gombos Károly, Szőcs Emőke. Gyorskorcsolya: Nagy Konrád. Rövid pályás gyorskorcsolya: Liu Shaolin Sándor, Knoch Viktor, Béres Bence, Heidum Bernadett, Lajtos Szandra, Kónya Zsófia, Keszler Andrea, Darázs Rózsa. Sífutás: Szabó Milán, Simon Ágnes.