Csak futball nincs
A direktor úgy véli, a szervezet több projektje is sikeres, s ezt adatokkal igazolhatta, hiszen a hosszú távú stratégiában rögzített kritériumok teljesültek. E területeken jó esély van a célok elérésére: az előirányzottnál sokkal több pálya épült, s a tömegesítésre sem lehet panasz, hiszen a Bozsik-program keretében – az előirányzott százezer helyett – már 137 ezer gyereket regisztráltak.
Ugyanakkor az elöljáró megjegyezte: nincs kétsége afelől, hogy minden programot az eredményesség tükrében ítélnek majd meg. Hiába a különleges erőfeszítések, ha a válogatottak és a klubcsapatok teljesítménye nem javul egy csöppet sem. A felnőtt nemzeti csapat egyetlen nagy tornára sem jutott ki az új vezetés színre lépése óta (sem), az NB I-es együttesek pedig a múlt nyáron minden korábbinál gyengébb teljesítményt nyújtottak a nemzetközi kupák kvalifikációs szakaszában. Az utánpótlásgárdák – tömeges szövetségi trénerváltáshoz vezető – kudarcsorozata már csak savanyú hab volt a keserű tortán...
A sportvezető színvonalas, részletes, a pozitívumokat és a negatívumokat egyaránt bemutató prezentációjából az derült ki: a rapid színvonal-emelkedés a csodák kategóriájába tartozna. Ezt bizonyította az az ábra is, amely azt mutatta: 2011 előtt nagyjából tízmilliárd forint forgott a magyar futballban, azóta a summa – a stadionfejlesztésre szánt pénz nélkül – 35 milliárdra nőtt, ám így sem haladja meg az AS Roma költségvetését. S az olasz bajnokságnak a komplett hazai labdarúgásra fordított összegből gazdálkodó második helyezettje nem sorolható az európai futball meghatározó szereplői közé... E tőkehiányos struktúrától aligha várható el, hogy BL-ben menetelő klubok sorát tartsa el. Már csak azért sem, mert a korábbi és a jelenlegi büdzsé közötti különbség a központi költségvetésből származó közvetlen vagy közvetett támogatásnak köszönhető. Az egyéb forrásból származó bevételek nem változtak. Főként azért nem, mert a roppant alacsony nézőszám nem növekedett (sőt), így csupán ábránd a meccs napi kasszírozás.
Tovább árnyalja a képet, hogy az extra forintok nagy része az úgynevezett látványsportágak támogatóinak társaságiadó-kedvezményt nyújtó jogszabálynak köszönhetően folyik a rendszerbe. Ám a törvényt a múlt évben módosították, s a programban részt vevő cégek a korábbinál sokkal kisebb pénzügyi haszonnal számolhatnak. Roskó lapunk kérdésére azt válaszolta: a változás nyomán 15-20 százalékkal csökkent a kiadott támogatási igazolások száma. Ez nem meglepetés, elvégre az adószakértők felhívták rá a figyelmet: az intézkedés visszavetheti a társaságok szerepvállalásának mértékét. A Népszabadság arról is érdeklődött, mi történik, ha a döntéshozók hirtelen kivezetik a rendszert, mire az igazgató lakonikusan felelt: „Tragédia.”
Ez a veszély egyelőre nem fenyeget, mert nincs olyan politikai szándék, amely a megszüntetést irányozná elő. Ugyanakkor a program aligha él örökké, azaz nagy kihívás a pótlás előkészítése. De a felkészülésnél is fontosabb feladat a korábban nem látott nagyságú támogatás felhasználásának hatékonnyá tétele. Ezt segítheti, hogy az MLSZ-hez kerültek az ellenőrzési jogkörök. Roskó hangsúlyozta: a lehető legszigorúbb kontrollt alkalmazzák, kulcskérdés ugyanis, hogy kiszűrjék az esetleges visszaéléseket. Miként az is, hogy a bázis és a feltételrendszer javítása látható eredményeket hozzon.
Ám a játék nívójának emelése aligha lehetséges a szakmai munka minőségének javulása nélkül. Az akadémiák és a kiemelt utánpótláscentrumok az anyagi gondokra már nem foghatják a sikertelenséget. A stadionok megújulnak, minek nyomán a körülményekre mind kevesebb panasz érkezhet, a beléptetőrendszerek hamarosan minden létesítményben működnek, s néhány év késlekedés után odáig is eljutunk, hogy az interneten is lehet jegyet vásárolni a találkozókra.
Úgy tetszik, már csak az igazi futball hiányzik. E tekintetben viszont legfeljebb a csodavárók vitatkozhatnak Roskó konklúziójával: „A munkát nem lehet megúszni.”
