Az évadban rekordok sokaságát felállító, minden idők legponterősebb részlegeként ünnepelt támadószekció csődöt mondott a Seattle Seahawks ellen az amerikaifutball-bajnokság döntőjében. A 43:8-as kiütésről sokat elmond, hogy a szakértők a harmadik negyed elején már azt találgatták: szerez-e egyáltalán pontot a Peyton Manning vezette elit alakulat. A „vadlovaknak” ugyanis éppen annyi esélyük volt a Super Bowlon, amennyi a Budapest-válogatottnak lett volna: semennyi.

A felvezetés részeként az amerikai himnuszt éneklő négyszeres Grammy-díjas Renée Fleming talán még el sem foglalta a helyét a lelátón, amikor az első pontokat felírták a nagy táblára: Manny Ramirez elindította a játékot, Manning még nem számított a kezdésre, a labda a célterületen landolt, és a denveriek annak is örülhettek, hogy sikerült megtartaniuk, így csak kétpontos hátrányba kerültek a tizenkettedik másodpercben.

Akkor még kevesen gondoltak arra, hogy a meghökkentő hiba lábjegyzetté válik a mérkőzés végére, mert a Seahawks szétcincálja a Broncost. Ám a Richard Sherman fémjelezte védelem már az első félidőben két labdaeladásba hajszolta Manninget, és e rontások egyike után a mérkőzés legértékesebb játékosának választott Malcolm Smith hatvankilenc yardos touchdownt szerzett. Marshawn Lynch is hozott egy „hatost”, Steven Hauschka mezőnygólokat szerzett, így a szünetben 22:0-ra vezetett a Seattle a 82 529 néző előtt rendezett találkozón.

A szünetben a Red Hot Chili Peppersszel erősítő Bruno Mars lépett fel, s minikoncertjének záró pillanatában véget is ért az este szórakoztató része. Merthogy Percy Harvin TD-t ért el a második félidő kezdőrúgása után, és ezzel kivégezte a riválist. A hangulatra jellemző, hogy a hajrában mind több szektor ürült ki, mivel a feszültségre vágyó drukkerek hazamentek, miután a mérkőzés unalomba fulladt. Arra például biztosan nem sokan tettek nagy tétet a mérkőzést előtt, hogy a Seattle megteheti: lecseréli Russell Wilson irányítót, aki így már percekkel a meccs vége előtt fogadhatta a gratulációkat. A játékos akkor még aligha azon törte a fejét, hogyan hat karrierjére a különleges győzelem, de az elemzések kiemelik: a ligában eddig nagyon alulértékelték a huszonöt éves sportoló képességeit és teljesítményét. A Super Bowlon sem ő kapta az MVP-díjat, de szépen csöndben kiosztott két TD-passzt, és több analízis szerint tökéletes meccset játszott: a labdát egyszer sem veszítette el, és prímán menedzselte a játékot a legfontosabb pillanatokban.

Manning boldog lehet, amíg a hozzáértők Wilsonnal foglalkoznak, mert addig legalább nem ő van a fókuszban. Sokáig élénk vita zajlott arról, Manning minden idők legjobb irányítója-e, ám immár a támogatói között is akadnak, akik az alapszakaszra szűkítik a minősítést. Kétségtelen: az ideál a rájátszásokban messze nem teljesít úgy, ahogyan a bajnokság első részében.

A Seattle védelme viszont éppen úgy muzsikált a Super Bowlon, ahogyan korábban: káprázatos mutatványok sorával elbizonytalanította, s lényegében megsemmisítette a rivális támadójátékát. Ráadásul a kulcsjátékosok fiatalok, azaz az együttes évekig dominálhatja a mezőnyt. Pete Carroll edző már hatvankét esztendős ugyan, de aki látta nyargalászni a pálya mellett a döntőben, s pacsizni a futballistáival, az tudja: a tréner még nem végzett élete fő művével. Annak ellenére sem, hogy felért a csúcsra, hiszen ahogyan játékosai többsége a Twitteren írta: a Seattle megnyerte a világbajnokságot.

S még csak vita sem lehet arról, hogy ebben a sportágban az Egyesült Államok a világ.

Van benne kakaó! Wilson energiaitallal locsolja Carroll edzőt