Korántsem egyetemi fokon
A szombaton rendezett győri találkozón ugyanis csak a hajrában elért gólnak köszönhetően szerzett pontot a BL-címvédő kisalföldi társaság a montenegrói riválissal szemben. Az évtizedeken át megszokott otthonából, a Magvassy csarnokból – az új létesítmény elkészültéig – a Széchenyi egyetem amúgy elegáns termébe költöző társulat mindvégig feltűnően idegenül mozgott a pályán, ami annak fényében nagyon is meglepő volt, hogy Ambros Martin szakvezető játékosai sorozatban tizennyolc mérkőzést nyertek a legrangosabb európai klubtornán.
Már az első félóra elején is az volt az ember érzése, hogy – hiába próbálja meg háromezer néző előretolni kedvenceit – semmi sem úgy sikerül, ahogyan azt az utóbbi másfél évben tapasztaltuk, s bár a norvég beállós, Löke ekkor még klasszis teljesítménnyel rukkolt ki (vezetett is a Győr 5:3-ra), összességében rendkívül szerény produkciót nyújtott az ETO. Ráadásul Woltering, a podgoricaiak német válogatott kapusa alighanem élete formájában védett, így a játékrész derekán átvette a vezetést a rivális, a közönség pedig kisvártatva „ébresztőt” skandált.
A montenegrói együttes bekksora amerikaifutballistákat meghazudtoló módon terítette le a hazaiak támadóit, miközben a Győr előzékeny védekezése nyomán kisasszonysportnak tetszett a kézilabda. Nehéz volt eldönteni, hogy az orosz bírónők vagy a magyar játékosok követnek-e el több iskolás hibát; mindenesetre az utóbbi baklövések sokkal jobban fájtak, nem beszélve az eredményjelző szünetbeli látványáról (9:13).
A térfélcsere után mégis sikerült visszavenni a vezetést (a tetejébe éppen a Buducsnoszttól érkezett és a szezon végén újra oda tartó Katarina Bulatovics góljával), de mivel a világ legjobb kapusai között jegyzett Lunde továbbra is felületes viszonyt ápolt a labdával, hat perccel a vége előtt ismét a balkániak kétgólos előnyét rögzíthettük (20:22).
Aztán a Görbiczcel, Bulatoviccsal, Lökével, Lundéval és nem utolsósorban a decemberben a brazilokkal világbajnoki címet ünneplő Amorimmal felálló hazaiak a dél-amerikai átlövő bombájával huszonöt másodperccel a lefújást megelőzően csak-csak egyenlítettek a két éve szintén BL-győztes vetélytárssal szemben (23:23), elégedettségre azonban cseppnyi okuk sem volt.
Hiszen – bár veretlenségüket megőrizték – a hazai pontvesztéssel váratlanul nehéz helyzetbe hozták magukat. „Egyelőre nem vagyunk az igaziak, de a Final Four is messze van még” –jegyezte meg Martin a meccs után, és egyik állítással sincs okunk vitatkozni. Mert tragédia valóban nem történt. Annak Norvégia volt a helyszíne néhány órával a mérkőzés után, másnapra virradóra...
A csoport másik találkozóján: Krim Ljubljana (szlovén)–Larvik (norvég) 24:18. További eredmények a női klubtornák nyolcaddöntőjében. KEK: FTC–Bergen (norvég) 40:30, Érd–Buxtehude (német) 32:23, Fleury (francia)–Veszprém 33:22 és 21:17. EHF Kupa: Fehérvár–Vác 22:19.
