Erre Nagy László évekkel ezelőtt kezdődött, és a jelek szerint mostanáig tartó esete is jó példa: a világklasszis kézilabdázó legújabban azzal hívta fel magára a figyelmet – és adott okot jelentős pocskondiázásra az utcán éppúgy, mint a közösségi portálokon –, hogy miközben térdsérülésének kezelésére hivatkozva lemondta az Eb-részvételt, a dániai kontinenstorna idején klubja, a Veszprém színeiben edzőmeccset játszott a Tatabánya ellen, majd e hét keddjén bajnoki mérkőzésen négyet lőtt a méltán világhírű, mindössze tíz góllal fölülmúlt ceglédi együttesnek.

Unalomig ismert az alaptörténet: az átlövő hosszú-hosszú porhintéssorozat és az egész sportágnak, továbbá az úgynevezett közvéleménynek előadott színjáték után, a 2012-es londoni olimpia előtt – deklarált nagypolitikai segítséggel – horribilis összegért a bakonyi csapathoz szerződött Barcelonából, egyszersmind nagyvonalúan igent mondott a magyar címeres mez viselésére is. Ez utóbbi gesztusa nyomán bizonyos körökben igaz hazafiként tekintettek rá, mert – ahogyan azt hosszasan lebegtette – lehetett volna spanyol válogatott is, de lám, lám: győzött a magyar szív.

Habár különös pikantériát kölcsönzött a történetnek – na meg némiképp felkavarta a gyomrot is –, hogy éppen azok nyúltak az igen vagy a nem (esetleg „a pénz beszél...”) karakán kimondása helyett a nemzettel játszadozó sportoló hóna alá, akik – ha kell, ha nem – előhúzzák a magyar kártyát, de aztán látszólag belenyugodott mindenki: amennyiben „országos érdekről” van szó, ám legyen.

Amint az köztudomású, a válogatott a vitán felül különleges képességekkel megáldott és okkal a világ legjobbjai között jegyzett spíler közreműködésével negyedik lett az ötkarikás játékokon, és bár a sportág nagy öregjével, Laurencz Lászlóval nyilván hosszasan lehetne vitatkozni arról, vajon Nagynak mekkora szerepe volt a sikerben, az mindenképpen sokatmondó, amit a magyar kézilabdázás emblematikus trénere a játékos Eb-negligálása nyomán a minap nyilatkozott az Origo című hírportálnak: „Nagy Lacinak ez a negyedik világversenye, amelyen nem vett részt vélt vagy valós indokokkal. Tavaly az olimpiai szerepléshez jóformán semmi köze nem volt, az Izland elleni hosszabbításban húsz percig nyújtotta azt, ami tőle várható lenne. Londonban a szerbek ellen betlizett, és ha Mocsai Tamás élete meccsén nem dob kilenc gólt, akkor a nyolc közé sem jutunk. Felejtsük el azt, hogy Nagy Laci milyen fontos a válogatott számára, mert az elmúlt négy évben nem tett semmit a csapatért, sőt.”

Londont követően sokáig úgy tetszett, mindenki megbékélt egymással, de az utóbbi hónapokban már itt is, ott is arról pusmogtak: Nagy nem szíveli Mocsai Lajos kapitányt, a szakvezető stílusát, módszereit. A játékos aztán a múlt ősszel térdsérülést szenvedett a szlovén Celje elleni BL-mecscsen, de úgy látszott, nem komoly a baj, hiszen a hazai bajnokikon rendre feltűnt a pályán a Veszprém együttesében. Bombaként robbant tehát a hír az Európa-bajnokság előtt: a kézilabdázó – az orvosokkal konzultálva – úgy döntött, nem utazik el Dániába, ehelyett rehabilitáción vesz részt idehaza, viszont nagyon szorít majd a társakért. Aztán e szorítás közepette arra is jutott ideje, hogy Twitter-üzenetében értetlenkedésének adjon hangot annak, vajon miért nem játszott húsz percen át Ancsin Gábor a házigazdák ellen, és ezt a megjegyzést a sportág kedvelői tömegesen úgy értelmezték: itt a cáfolhatatlan bizonyíték a Nagy és Mocsai közti konfliktusra.

A skandináv hógolyó a múlt csütörtökön – vagyis egy nappal azután, hogy a válogatott az utolsó mérkőzését vívta az Eb-n – hízott lavinává. Nagy az Instagram képmegosztó közösségi portálon a következő kommentárt tette közzé kiposztolt fotóihoz: „Ma T.bányán játszottunk edzőmeccset. Jól esett a játék a vereség ellenére...” Akadt, aki egyenesen provokációnak minősítette a pályára lépését, nem beszélve azokról a megjegyzésekről, amelyek a klasszis keddi, Cegléd elleni, négy góllal megspékelt bajnoki szereplését kísérték.

Megkérdeztem Vetési Ivánt, a sportági szövetség elnökét, tudott-e arról, hogy Nagy László sérülése a jelek szerint viharos gyorsasággal javul, és a kézilabdás meccseket játszik közvetlenül az Európa-bajnokság után.

– Utólag értesültem a visszatéréséről, de tőlem nem is kellett engedélyt kérnie ahhoz. Természetesen hallok mindenféle pletykát, miszerint veszprémi klubérdekek állhattak az Eb-ről való távolmaradás mögött, meg azt is, hogy Laci nincs jó viszonyban Mocsai Lajossal, de csak jókat mosolygok ezeken a szóbeszédeken. Nyomatékosítani szeretném: a válogatott orvosa, vagyis a szövetség alkalmazottja nyilvánította sérültnek Nagy Lászlót, és ítélte meg úgy, hogy indokolatlan kockázattal járna, ha részt venne az Eb-n.

Ami pedig az állítólagos Nagy–Mocsai-ellentétet illeti: ismerve mindkettőjüket, biztos vagyok benne, amennyiben gondjuk lenne egymással, azt a másik szemébe mondanák, és nem a világhálón zajlana üzengetés.

Feltettem az elnöknek azt a kérdést is, hogy elképzelhetőnek tartja-e: Nagy esetében a jövőben újra és újra előkerül majd a válogatottság ilyen-olyan érvekkel történő lebegtetése, ám az elöljáró erre határozott nemmel felelt.

Mocsai kapitány sem tudott előzetesen arról, hogy az átlövő már játékra alkalmas egészségi állapotban van, de – amint azt érdeklődésemre elmondta – meggyőződése: Veszprémben tudják, mit csinálnak, és Nagy edzőiorvosi egyetértéssel szerepelt az említett találkozókon.

– Bennem semmiféle kétség nem maradt az Eb előtt a tekintetben, hogy Laci jó okkal mondta le a részvételt, mert olyanok egészségügyi szakvéleményei támasztották alá a döntését, akikben teljes mértékig megbízom. Arról pedig ma már nincs értelme beszélni, hogy netán hazafiatlanság vagy egyszerűen felelőtlenség volt-e, amiért nem az ősszel, hanem az Európa-bajnokság alatt kúráltatta a sérülését, már csak azért sem, mert egy világverseny alatt kapott terhelés nem vethető össze az NB I-es mérkőzések igénybevételével. Most minden jel arra utal, hogy kezd rendbe jönni, és felkészül az év hátralévő nagy feladataira, különös tekintettel a Bajnokok Ligája-mérkőzésekre.

Felvetettem a szakvezetőnek, igazak-e a hírek: nincsenek jó viszonyban Naggyal.

– Fogalmazzunk úgy: rendezett a kapcsolatunk – hangzott a válasz.

Összegzés helyett csak annyit: a magyar válogatott következő nagy megméretése júniusban esedékes. Az együttes ekkor vív vb-selejtező párharcot a szlovénekkel, úgyhogy a kerethirdetésig még bőven van idő.

Nagy a pályán, bejegyzés az Instagramon