A kampány aktuális, mert Joseph Blatter, a szervezetet 1998 óta irányító svájci sportdiplomata mandátuma jövőre lejár, és többen azzal kalkulálnak: az elöljáró nyugalomba vonul. A háttérben természetesen folyik a helyezkedés, hiszen a labdarúgóvilág első számú vezetői posztja a tét, márpedig az a jónál is jobb – ha úgy tetszik, államfői presztízsű – állás. A hírek szerint két francia elöljáró, Jerome Valcke FIFA-főtitkár és Michel Platini UEFA-elnök is kandidál majd. Egy honfitársuk pedig biztosan pályázik: bejelentette szándékát Jerome Champagne, akit Blatter elnöki korszakának jó részében a bizalmas tanácsadók között tartottak számon. Több mint egy évtizeden át dolgozott a FIFA-adminisztráció különböző rangú tisztségviselőjeként, ezzel szemben az utóbbi időben a koszovói, a ciprusi és a palesztin szövetség tevékenységét segítette... Viszont Pelé, a háromszoros világbajnok és ma is befolyásos ideál már a bejelentkezés pillanatában sietett kinyilvánítani: támogatja Champagne-t.

A dél-amerikai legenda hirtelen kiállása a kevéssé ismert francia sportdiplomata mellett legalábbis meglepő, ám az már egyáltalán nem az, hogy a „fekete gyöngyszem” nem Blattert favorizálja. Pelé viszonya a FIFA-val hosszú ideje zaklatott. A konfliktus kezdete az Havelange-érára nyúlik vissza: a futball géniusza többször is korrupcióval vádolta a korábbi FIFA-vezér vejét, Ricardo Teixeirát, a brazil szervezet azóta leköszönő, morálisan szintén nem kikezdhetetlen első emberét. Egyes kommentárok szerint a kapcsolat helyreállításán régóta fáradozó Blatter éppen azért adott váratlanul tiszteletbeli Aranylabdát Pelének, hogy enyhítse a feszültséget.

A futball örök emblémáinak egyike biztosan örült az elismerésnek, ám nem csatlakozott Blatter köréhez. Már, ha nem igazak azok a – kevéssé hitelesnek tetsző, s a logikát is nagyrészt nélkülöző – híresztelések, amelyek szerint Champagne Blatter „trójai falova”. Arra szolgál, hogy korai pódiumra lépésével színvallásra kényszerítse a lehetséges riválisokat. Merthogy a ravasz, hetvenhét esztendős svájci akár újrázásra is készülhet. Erre utal az a nyilatkozata, amelyben rögzíti: még nem elég fáradt a nyugdíjas élethez.

Ha viszont tényleg maradni akar, akkor nehéz mérkőzés vár rá, mert minden korábbinál erősebb riválisokkal kell vetélkednie.

Az ötvennyolc éves Platini például annyiszor nyert Aranylabdát, ahányszor Pelé világbajnoki címet, és újabban minden alkalmat megragad, hogy konfrontálódjon a FIFA vezetőivel. Legutóbb épp a Ballon d’Or kapcsán rontott neki a szervezetnek, mondván: a FIFA tönkretette a díjat, mivel megkaphatta azt a múlt évben semmit sem nyerő Cristiano Ronaldo. A francia elöljáró ellenzi a „videobíró” bevetését, miközben Blatter támogatja a technológia alkalmazását. Platini radikális reformot is végrehajtott, hiszen a 2020-as Eb-nek már nem egy vagy két ország, hanem tucatnyi metropolis ad otthont. Blatter bírálta a kezdeményezést; szerinte a „szórással” elvész a torna varázsa. Ám éppen a vb különlegessége lehet veszélyben, ha valóra válik Platini álma, és Brazília, valamint Argentína is részt vehet az európai viadalon. Amennyiben a kontinenstorna e topcsapatokkal egészül ki, úgy valós konkurenciát jelent majd a világbajnokságnak. Az pedig egészen biztos: üzletileg súlyos csapást mérne a FIFA rendezvényére. A Le Monde felhívja a figyelmet arra: a páratlan években, amikor nem rendeznek nagy tornát, az UEFA pénzügyileg sikeresebb, mint a „nagy testvér”. Igaz, a vb több profitot termel, mint az Eb, de a négyéves ciklusokat figyelembe véve az európai részleg dominál.

Platini nagyban és nyilvánosan játszik. Ugyanez nem mondható el Jerome Valcke-ról. Az ötvenhárom éves FIFA-főtitkár titokzatos személyiség, ámbár sok minden megtudható róla Laurent Telo részletgazdag portréjából. Például az: Valcke nem szereti a labdarúgást; a síelést és a Ferrarikat imádja. Ám ennél is érdekesebbek a múltjában fellelhető sötét történetek, amelyek egyikének Blatter a főszereplője. Valcke még a Canal+ francia tévés társaságnál dolgozott, Blatterral üzletelt a vb kereskedelmi és médiajogait birtokló cég értékesítéséről. A FIFA a tárgyalás után levelet küldött a televíziós vállalat ügyvédjének, s rögzítette: a szervezet „elfogadhatatlannak tartja a fenyegetéseket és zsarolási kísérleteket”. A sztori folytatásáról keveset tudni, ám Valcke nem sokkal később elfoglalta a FIFA marketingigazgatói székét. Volt, aki úgy fogalmazott: Blatter azt gondolhatta, hogy jobb, ha Valcke vele, mint ellene van. Meg is védte „felfedezettjét” még az után a skandalum után is, amelynek nyomán a FIFA 90 millió euró fájdalomdíjat fizetett a szponzorok egyikének, mert Valcke nem a szerződésben rögzített módon járt el, amikor a konkurenciával állapodott meg. Az elnök menesztette ugyan a direktort, ám néhány hónappal később az egész adminisztráció vezetéséért felelős főtitkári posztra tette.

A svájcinak nyilván szüksége volt a férfi dörzsöltségére, mert megannyi zűrös ügyet kellett túlélnie, hogy elnök maradhasson. A legsúlyosabb vádak a 2022-es vb Katarnak ítélése kapcsán vetődtek fel. Valcke nemrégiben – általános meglepetésre – közölte: nyolc (kilenc) év múlva télen rendezik a világbajnokságot. E változás már hosszú ideje napirenden van, mivel a sivatagban nyáron aligha lehet futballozni. A FIFA viszont rendre azzal utasította vissza a találgatásokat: még nincs döntés az ügyben. Az elemzők ellenben úgy vélik, a nyilvánosságtól irtózó főtitkár nem követ el efféle hibát, véletlenül nem ejt el ilyen információt. Azaz nincs kizárva, hogy a francia csupán Blatter pozícióját akarta gyengíteni. Óriási felfordulást okozott azzal, hogy a hivatalos határozat előtt tényként tálalta a tempírozást. Ráadásul ennek köszönhetően ismét a fókuszba került a kérdés: miként kaphatta meg Katar a torna rendezési jogát?

A szurkolók többsége egyszerűen fogalmaz az ügyben: a dúsgazdag arab sejkek megvásárolták a döntéshozókat. Érthető, ha a drukkerek erre a következtetésre jutnak, elvégre Valcke sem gondolja másként. Legalábbis ez derül ki abból a levélből, amelyet a 2011-es elnökválasztás előtt – korrupciós vádak miatt – felfüggesztett Jack Warren trinidadi FIFA-alelnök hozott nyilvánosságra. Valcke megúszta a botrányt, miként Blatter is, akit újra elnökké választottak. Pedig Mohamed bin Hammam, a posztra bejelentkező katari kolléga feljelentette őt, mert „egyesek szerint” tudott az ügyről, ám a szervezet vonatkozó előírásaival ellentétben nem jelentette a főtitkárnak. Az etikai bizottság eltiltotta Bin Hammamot, ám felmentette Blattert. Méghozzá azzal az indoklással: ha tudott is a vesztegetési kísérletről, akkor is etikátlan lett volna ellenfelét csalással vádolnia...

A svájcit tehát nem, de több kollégáját elmeszelték. Blatterről szinte leperegnek a skandalumok, miközben a nevével fémjelzett periódust a korrupciógyanús ügyek sorozata árnyékolja be. Csakhogy az ügyes politikus a kezében tartja a végrehajtó bizottságot, amelynek sok tagja „futballegzotikus” országból – Bahreinből, Burundiból, Guatemalából, a Kajmán-szigetekről, Pápua Új-Guineából – érkezik, és mindenekelőtt a svájcitól függ, így őt is szolgálja, feltétel nélkül.

Mindennek fényében korántsem meglepő, hogy Champagne azzal kampányol: „Másféle FIFA-ra van szükség, amely demokratikusabb, bátrabb és többet tesz a futballért”.

Aki ennek nyomán arra a következtetésre jutna, hogy biztosan nem Blatter játszmájának a része Champagne feltűnése, annak nem árt emlékeznie arra: a svájci négy éve lényegében ugyanezt ígérte. Ennek már csak azért is volt bája, mivel addig is ő vezette a szervezetet. Amúgy Champagne azt is mondta londoni bemutatkozása alkalmával: „A választásnak nem koronázásnak kell lennie”.

Már, ha akad olyan résztvevője a ceremóniának, aki nem király akar lenni.

Jerome Champagne: Mit mond, Monsieur Pelé?