Nevető harmadik
Pedig a rajtnál a nőknél a verhetetlennek hitt világelső Serena Williams és a sorozatban kétszeres bajnok Viktorija Azarenka, a férfiaknál a melbourne-i pályák ura, az ötödik diadalára törő Novak Djokovics, s a világelső Rafael Nadal mögött a többiek csak abban reménykedhettek, valami váratlan történik.
Hát történt. Sorra estek ki az esélyesek, többségük számára jóval az aranykapu előtt hátraarcot vezényeltek.
Az, hogy Li Na, a női verseny negyedik kiemeltje finalista lett, nem nagy meglepetés, ha már a rangsorban előtte állók kihullottak. A derék ázsiai szorgos és kitartó szereplője a WTA-versenyeknek: harminckét esztendős korára sok nagy sikert elért, s kétszer döntőbe küzdötte magát az ausztráliai tornán. Azok a próbálkozásai nem hoztak eredményt, ám nemcsak a magyar, hanem, úgy tetszik, a kínai igazság is a hármas számhoz kötődik: ez a döntője már sikeres volt. A pozsonyi minibombázó, a mindössze 159 centiméter magas Dominika Cibulkova legyőzése elkönyvelhető a kötelező feladat megoldásaként, hiszen a fürge lábú szlovákot a 20. helyen emelték ki a rendezők, így a 7:6, 6:0 nem volt „totógyilkos” eredmény. A nézők mindössze azért bosszankodhattak, mert a küzdelmes és élvezetes első játszma után Cibulkova látványosan összeomlott.
Ami azt illeti, nem csekély csalódottságunk a férfi döntő után is lehetett… Ám még mielőtt bármilyen fejtegetésbe bocsátkoznánk, rögzítsük: teljesen megérdemelten került az Australian Open 2014-es trófeája a svájci Stanislas Wawrinka kezébe. Ha másért nem, azért, mert egy héten belül a top 10 három sztárjátékosa ellen nyert, s az 1993-as Roland Garros óta először fordult elő, hogy a tornagyőztes a világelsőt és az ATP-rangsor második helyezettjét is eltakarította az útból. Akkor Sergi Bruguera lépdelt a trónhoz Pete Sampras és és Jim Courier hátán, most Wawrinka gyűjtött hasonlóan értékes skalpokat Djokovics és Nadal legyőzésével.
A vasárnapi fináléban 6:3, 6:2, 3:6, 6:3-ra verte Nadalt, s megszakította az egymás elleni csatákban mostanáig 12:0-ra vezető spanyol remek sorozatát. Korábban huszonhat játszmán át még a szettnyerésig sem jutott, most viszont a legfontosabb összecsapáson, az ausztráliai döntőben könnyedén lelőtte a pályáról a világelsőt. Hogyan lehetséges ez?
Ennek több oka van. Leginkább az, hogy Wawrinka kivételes formában teniszezik mostanság, zsinórban hozza a „nagy” eredményeket. Ne feledjük, az elődöntőben a 7. kiemelt Berdych ellen is szenzációs mérkőzésen nyert. Egyértelmű, hogy „megtanult” győzni. Az eddig is remek ütésrepertoárja, kitűnő lábmunkája mellé „fejjátékát” is világszínvonalúra pallérozta. (Ebben komoly szerepe van a svéd Magnus Norman edzői tevékenységének. A tréner korábban a 2009-es párizsi tornán Nadalt is legyőző, s fináléba jutó svéd Robin Söderling munkáját is irányította.) A mai Wawrinka hisz önmagában, s ezerszer jobban koncentrál, mint az elmúlt években.
Ezúttal szüksége is volt e képességre, és a döntőben még így is csaknem elbukott. Annak ellenére, hogy az első játszmában olyan álomjátékkal lepte meg a spanyolt, amelyre még Nadalnak sem volt válasza. A svájci nem tudott hibázni. Dinamikus atomteniszt mutatott be, valósággal szétlőtte a pályát. A spanyol néha mozdulni sem tudott: állt, s álmélkodott.
Aztán, 6:4, 2:1-es állásnál, amikor Wawrinka breakelőnnyel adogatni készült, Nadal orvosi kezelésre az öltözőbe vonult, s ekkor egy másik mérkőzés kezdődött. A világelső ezt követően szinte csak „toszogatta” a túloldalra adogatásait. A máskor méregerős szervák női meccseken sem feltétlenül gyorsnak mondható 150 km/h-ás sebességgel landoltak a pálya túloldalán. Nadal alig-alig tudott lépni, hátfájás kínozta. Amikor a furcsa szett lezárult, sokan gondolhattuk, hogy 6:3, 6:2-es Wawrinka-vezetésnél a spanyol már csak kézfogásra érkezik a hálóhoz. Aztán meggondolta magát, nem adta fel.
Sokáig úgy tetszett, jól döntött, hiszen Wawrinka nem volt felkészülve a sérült teniszező elleni harcra. Nadal fizikai kínjait a gyógykenőcs kúrálta, a kedvezményezett helyzettel megbarátkozni képtelen svájci „fejfájására” azonban nem volt gyógyszer. Amíg egyenlő feltételek mellett csatáztak, brillírozott, ám amikor előnyös, mondhatni könnyű helyzetbe került, rendre hibázott. El is szórta a harmadik szettet, s mivel mozdulatain érezhető volt a bizonytalanság, benne volt a mérkőzésben, hogy a sebzett „nagyvad” támadásba lendül. Volt is rá lehetősége Nadalnak, hiszenWawrinka adogatásánál négy game is 15:40-re alakult… De hiába küzdött az ibériai, a vészhelyzetben Wawrinka mind a négy játékot megnyerte, kimászott a hullámvölgyből, s egy break után a meccsnyerésért adogathatott. Volt mersze „gyilkos” ütésekkel operálni, így megnyerte a döntőt.
Hosszú út vezetett a csúcsra. Pályafutása 36. Grand Slam-tornáján jutott el a végső sikerig. Ennél rögösebb útja csak Goran Ivanisevicsnek volt: a horvát klasszis a 2001-es wimbledoni diadala idején már a 47. Grand Slam-versenyén szerepelt.
Wawrinka – győzelmének köszönhetően – harmadik helyre lép előre a világranglistán. S ami kuriózum: a svájci rangsorban megelőzi a tizenhárom éven át első Roger Federert.Utóbbi egyébként az ATP-rangsorban két helyet visszacsúszott, ám leírni aligha kell Roger királyt, miként a svájci teniszt sem kell oly nagyon sajnálni, mert az Australian Open-bajnok mögött a második teniszezőjük „csak” a nyolcadik helyen áll a világranglistán...
