A trófeák számát tekintve ilyen értékes meccset még nem játszottak a modern tenisz történetében, nem volt túlzás tehát előre hozott álomdöntőnek nevezni az Australian Open elődöntőjét.

De vajon rászolgál-e a kitüntető minősítésre maga a produkció? – kérdezhetjük a két és fél órás előadás láttán. A tény: a 2009-es bajnok (s kétszeres melbourne-i finalista) Nadal 7:6, 6:3, 6:3-ra legyőzte a hatodik helyen kiemelt, négyszeres „ausztrál” győztes Federert. Az eredmény könnyű sikerre utal, tudjuk azonban, hogy a teniszben a számoknak sokszor csak eligazító szerep jut, a lényeg a játékban van. Most azonban a statisztika tökéletes összhangban volt a látvánnyal. A spanyol esélyt sem hagyott vetélytársának; nem volt a mérkőzésnek olyan pillanata, amelyben a Federer sikeréért szorítók azt érezhették volna, itt a pillanat, most megfogható Rafa...

Nadal sokkal jobb volt. Még úgy is, hogy ütőfogó markán pénzérményi vízhólyag éktelenkedett. S azzal együtt is, hogy Federer igazán remek formában teniszezett mostanáig: a régi önmagát idéző hibátlan előadással lepte meg Tsongát és Murray-t. A spanyollal szemben azonban tehetetlen. Az ember úgy gondolja, melbourne-i formájával Federer legyőzhet bárkit, nyerhet akár még Djokovics ellen is, ám Nadal más történet. Lehet ennek lélektani oka is, hiszen nem kellemes olyan vetélytárs ellen pályára lépni, akivel szemben 10:22 az örökmérleg, s akit a hat és fél évvel ezelőtti wimbledoni döntő óta Grand Slam-versenyen nem sikerült legyőzni. Mégsem a múlt döntött, nem a statisztika az oka Federer újabb vereségének.

Nadal „kifarolós” tenyeres ütéseivel, magasra felpattanó, pörgetett labdáival leszorította a pályáról a svájcit, aki nem tudott mit kezdeni ezzel a játékstílussal, a máskor oly hatékony egykezes fonákjai rendre cél tévesztettek, és az első szettben szokatlanul sok, 24 hibás ütése volt.

Akadt tehát már izgalmasabb, színvonalasabb csatája is a nagy kettősnek, ám a mostani meccs is az átlag fölé emelkedett. Az első játszmában Nadal is többet hibázott, mint általában, így a tie-break döntött a spanyol javára. A folytatásban 3:2-nél, a meccs első adogatás vesztése után Federer üldöző szerepkörbe kényszerült. Volt esélye a visszakapaszkodásra, de 5:3, 0:30-nál Nadal megmutatta, milyen nagy küzdő. Hatalmas lelki nyomás alatt is sorra ütötte a csodálatos pontokat, s megnyerte az újabb szettet is. A harmadik játszmában a svájci vészhelyzetben kockáztatott, ám Nadalt képtelenség volt felülmúlni.

Nehéz helyzetben lesz vasárnap Stanislas Wawrinka. A másik svájci teniszező eddigi játékával, eredményeivel – a többi közt a négyszeres Australian Open-bajnok, címvédő Novak Djokovics legyőzésével – igazán rászolgál az elismerő főhajtásra, ám élete első Grand Slam-döntőjében nem ő a favorit. Nadal ellen mind a tizenkét eddigi találkozóját elveszítette, még szettet sem nyert ellene. S ha Rafa vasárnap megszerezné a tizenharmadik győzelmét, sutba is dobna egy másik 13-ast: sikerével beérné a tenisztörténelem második legeredményesebb játékosát, a 14 Grand Slam-trófeát őrző, s a magyar idő szerint vasárnap fél tízkor kezdődő döntőt a helyszínen megtekintő amerikai Pete Samprast.

Ami a hölgyek küzdelmeit illeti: párosban a címvédő olasz Sara Errani és Roberta Vinci ismét első lett (6:4, 3:6, 7:5 a harmadikként kiemelt és a döntő szettben 5:2-re vezető Makarova, Vesznyina orosz kettős ellen). Az egyéni döntőt (közép-európai idő szerint) szombat délelőtt fél tíztől játssza a kínai Li Na (4.) és a szlovák Dominika Cibulkova (20.).

Kiütéssel győzött