Svájci csúcstámadás
Pedig a szurkolók nem alaptalanul reménykedtek kettős szerb teniszsikerben, hiszen Novak Djokovics már négyszer megszerezte az Australian Open trófeáját, és huszonnégy meccs, azaz 2011 óta veretlen volt a Rod Laver arénában, a nőknél pedig a korábbi világelső Ana Ivanovics a topfavorit Serena Williams legyőzésével napjaink teniszsportjának legnagyobb skalpját gyűjtötte be, és ezzel esélyt teremtett magának a diadalra.
Ám kedden mindkét belgrádi játékos fennakadt a hálón. A tizennegyedik helyen kiemelt Ivanovics buktája benne volt a pakliban, elvégre gyakran előfordul, hogy a világrengető siker után kijózanító pofon következik. De a csinos Ana nem azért veszített, mert elbizakodott volt, csak éppen egy kevésbé magasan rangsorolt vetélytárs ellen nehezebb úgy koncentrálni, mint valamelyik sztár ellen.
A mindössze tizenkilenc esztendős kanadai Eugenie Bouchard kisasszony élt a helyzet adta lehetőséggel: a harmincadik helyen kiemelt kanadai 5:7, 7:5, 6:2-es győzelme megérdemelt, ám az igazi meglepetés az lenne, ha lendülete tovább repítené.
E meccset leszámítva eddig nem akadt komoly vetélytársa – a kínai Tang, a francia Razzano, az amerikai Davis és az ausztrál Dellacqua ellen nyert korábban –, s kétségtelen ugyan, hogy egy év alatt a 145. helyről a 31.-re tornázta fel magát a világranglistán, és ő a múlt év legtöbbet fejlődött női játékosa, ám az elődöntőben a Grand Slam-bajnok kínai Li Na (4.) aligha engedi lélegzethez jutni… Ezzel együtt nagy jövő előtt áll az ifjú kanadai.
A férfiaknál is akad egy úr, aki nagy jövő előtt áll. Igaz, ő nem újonc, hiszen már hosszú ideje döngeti a mágikus négyes (Nadal, Djokovics, Murray, Federer) bevehetetlennek tetsző várának kapuját. StanislasWawrinka a tavasszal lesz huszonkilenc esztendős, s most jutott el odáig, hogy beköszönjön: megjöttem, itt vagyok! Lépett már fel ugyan Grand Slam-elődöntőben, szerepelt az évzáró világbajnokságon is, játéka azonban mostanra vált igazán kiforrottá. Későn érő típus.
Eddig sem a tudásával volt a baj: lábmunkája, technikai repertoárja a különleges kvartett szintjén áll. A tenisz azonban nem a kézről, nem is a lábról szól, hanem a fejről. Aki nem képes mentálisan tökéleteset nyújtani, összekaparhat sok szép sikert, begyűjthet számos trófeát, ám az Olümposznak a közelébe sem jut. Djokovics, a nagy szabadulóművész éppen azzal emelkedik ki a sok kitűnő teniszező közül, hogy a legmélyebb gödörből is képes kiszabadulni.
Akár a főnixmadár: poraiból támad fel, és fordítja győzelemre a vesztesnek tűnő partit. Koncentrál, összpontosít, kizárja a külvilágot, s hallatlan erőfeszítéssel talpra áll. Wawrinka ezt a képességet tanulta meg, és e fegyverrel verte meg a műfaj professzorát. Pedig csaknem egy évtizede győzött legutóbb „Dzsóker” ellen. A szerb tavaly a nyolcaddöntőben 1:6, 7:5, 6:4, 6:7, 12:10-re nyert ellene, s az őszi US Open-elődöntőben megismétlődött az ötszettes horror.
Akkor is a szerb jött ki jobban belőle. Ezúttal csodálatos mérkőzés, remek küzdelem, pontosan négyórányi adok-kapok végén kiderült, más lesz a leosztás: Wawrinka 2:6, 6:4, 6:2, 3:6, 9:7-re győzött. A Djokovics-csapathoz most csatlakozott német Boris Becker edzői ténykedése egyelőre nem hozott eredményt. Pedig az egykori wimbledoni sztárt épp azért szerződtették, mert Djoko a múlt évben több fontos meccset elveszített…
A másik keddi negyeddöntőben a cseh Tomás Berdych (8.) – a várakozásoknak megfelelően – 6:1, 6:4, 2:6, 6:4-re legyőzte a spanyol David Ferrert (3.), így csütörtökön Wawrinka–Berdych meccset rendeznek a fináléért. A másik két elődöntős helyért Nadal (spanyol, 1.)–Dimitrov (bolgár, 22.) és Murray (brit, 4.)–Federer (svájci, 6.) párosításban csatáznak magyar idő szerint szerdán hajnalban, illetve délelőtt.
A papírforma akár ismét borulhat, mivel az ibériai tenyerén domborodó hatalmas vízhólyagok nehezítik az ütőfogást, a skót pedig hátoperációja után még nem nyerte vissza régi formáját, és az Australian Openen most lesz az első „komoly” meccse. Ráadásul a régi önmagát idéző, hibázni szinte képtelen Federer ellen...
