Az elutazást megelőző okoskodások és előzetes magyarázkodások után Aalborgban, a dániai kontinenstorna nyitónapján azzal a spanyol együttessel szemben kellett felsorakoznia Mocsai Lajos szakvezető csapatának, amelyről – azon kívül, hogy világbajnoki címvédő – feltétlenül meg kell említeni: az utóbbi szűk két évtizedben összesen tízszer állt olimpiai, vb- vagy Eb-dobogón. Mindezt – vagyis a már-már teljes esélytelenséget – figyelembe véve, akár kedvezőnek is mondhattuk a szituációt: miközben az esetleges vereség a „sag schon” kategóriájába tartozhatott, a bombameglepetésként értékelhető siker kivételes önbizalmat adhatott volna a folytatásra nézve.

Csakhogy erőt már a négyes északi „előmeccséből” sem lehetett meríteni. Azt láthattuk ugyanis, hogy az izlandiak – noha sérültek sorát nélkülözték – irigylésre méltó fizikai állapotban vannak, gyorsak és ellenállhatatlanok, de az öt góllal (31:26) alulmaradó norvégok is ijesztően kreatívan és hatékonyan bombázzák a kaput. Ehhez képest a magyar–spanyol mérkőzésen, alighogy az megkezdődött, kiderült (nem mintha újdonság lett volna): a két társaság egészen eltérő sebességi fokozatban kézilabdázik.

A vetélytárs tempós kontrái rendre góllal zárultak, míg a másik oldalon Császár, majd Iváncsik Gergő is Sierra kapusba lőtte a ziccert, így öt perc elteltével már 3:0 volt „oda”. A magyar akciók fantáziaszegénysége, az „előzékeny” védekezés hovatovább bántotta a szemet, s ha Mikler a háló előtt nem mutat be néhány bravúrt, negyedóra múltán a hatgólosnál is nagyobb differencia állt volna a nagytáblán (9:3).

A meghatározó játékosai közül a sérült kapust, Sterbik Árpádot, a beállós Aguinagaldét és a korábbi diadalokban részes, időközben visszavonult Alberto Entrerriost is nélkülöző spanyol csapat a folytatásban lazított valamelyest a fegyelmen, ráadásul Iváncsik és társai végre pontosabban céloztak, minek következtében hét biztató percet élhettünk át. Olyanynyira, hogy egyetlen gólra apadt a különbség (10:9), ám a fölzárkózás csak arra volt jó, hogy a fiúk felpiszkálják a riválist, amely mérgében szépen megrázta magát, és hétgólos vezetéssel vonult pihenőre (17:10).

Ekkora hátránynál persze fölvetődött az emberben, hogy egyáltalán mekkora energiákat érdemes még mozgósítani a második félórára egy olyan meccsen, amelyen a felek egészen más kategóriát képviselnek, s a hátralévő napokban – kedden Izland, csütörtökön Norvégia ellen–nagyobb szükség lehet a tartalékok mozgósítására. De ahogyan a szünet után teltek a percek, mind nyilvánvalóbbá vált: a legkevésbé az ötlettelen, hibát hibára halmozó magyarok szándékán múlik, mi történik a pályán.

Noha a példamutató szellemiségű Lékainak és az ugyancsak nagy kedvvel játszó Iváncsiknak akadtak látványos megoldásai, Maqueda, Rocas, Guardiola, Raul Entrerrios, Tomas és a többiek kedvükre érték el újabb és újabb góljaikat (44. perc: 26:18). Jóllehet, a módfelett elégedett világbajnok jószerével tréningnek tekintette a folytatást, a reménytelenség jegyében zajlott az utolsó negyedóra is, s amikor a szlovén bírópáros lefújta a mérkőzést, tudtuk jól: a 34:27-es vereség után csak magunkat nyugtatgatjuk azzal, hogy minden kezdet nehéz...

Eredmények. A csoport (Herning):

Ausztria–Csehország 30:20, Dánia–Macedónia 29:21. B csoport (Aalborg): Spanyolország–Magyarország 34:27, Izland–Norvégia 31:26.

A mai program. C csoport (Aarhus): Szerbia–Lengyelország, Franciaország–Oroszország. D csoport (Koppenhága): Horvátország–Fehéroroszország, Svédország–Montenegró.

Szomorú harmincnégyes, vidám huszonnégyes: Morros és a spanyol csapat úgy játszott, ahogyan akart