Hogy milyen „nagy célokat” tűzhet maga elé a mai labdarúgó NB I ötödik helyén álló csapat, arról sejtelmünk sincs, ám azt gyanítjuk: még olyan illúziók sem lehetnek, mint annak idején Doll német honfitársával, Lothar Matthäusszal a magyar válogatottnak.

Doll amúgy együtt játszott Matthäusszal az újraegyesített Németország nemzeti együttesében, ahogyan Reuter, Kohler, Brehme, Hässler, Sammer, Effenberg vagy Klinsmann is a csapattársa volt. Szerepelt az 1992-es Európa-bajnokság döntőjében (Göteborgban 0-2 a dánok ellen), és összesen 47 válogatottságot számlál, mert a 29 NDK-s szereplést is „jóváírták” neki (mint minden keletnémet játékosnak). A „demokratikus” köztársaságban a Stasiközeli Dynamo Berlin, a fal leomlása után pedig a Hamburg, a Lazio, a Bari, valamint az Eintracht Frankfurt csapatában futballozott (a római klub 15 millió márkát fizetett érte a HSV-nak). Edzőként szintén megfordult Hamburgban, továbbá Dortmundban is; szóval tudja, mi a dörgés.

Más szempontból nem tudja, mert az értekezleten azt is közölte: „Tisztában vagyok vele, hova kerültem.” Ez a kijelentése ugyancsak jelzi, menyire ismeri a magyar futball közegét, de – legyünk jóindulatúak – naivitása érthető: más régiókhoz szokott... Megemlítette a nemzetközi szereplés lehetőségét is, ám ez önmagában mit sem jelent, hiszen a hazai klubcsapatok a múlt évben már júliusban kihullottak a BL-, illetve az Európa Liga-selejtezőből.

Noha nagy kérdés, a német edző látott-e már életében hasonlóképpen szerény kvalitású keretet, azt azért óvatosan megjegyezte: „időre van szüksége”. Elhangzott még: az FTC szerződést bontott a brazil Gersonnal (nem csoda, hiszen minden bizonnyal a dél-amerikai légiós játszott valaha a leggyengébben ezzel a névvel), ám új igazolásokról nem esett szó.

Persze olyan légiósról, amilyen futballista Doll volt, napjaink Magyarországán legfeljebb ábrándozni lehet...