Vízilabdában mi vagyunk a legjobbak? Csak válogatott szinten
Bankot robbanthatott a nyáron az, aki a barcelonai világbajnokság előtt arra tett, hogy a magyar férfi vízilabda-válogatotté lesz az aranyérem. Az egy évvel korábbi olimpián csak ötödik helyezett társaság azonban az új szakvezetővel – a csapatát háromszor az ötkarikás dobogó tetejére segítő Kemény Dénest váltó Benedek Tiborral – a szerbektől a csoportmérkőzések során elszenvedett vereség után megszerezte az első helyet.
A nemzeti együttes az elmúlt évtizedben már harmadszor végzett világverseny élén, s ha hozzátesszük, hogy még ezüstök és bronzok is emelik az éremkollekció fényét, akkor kijelenthető: továbbra sem túlzás a magyar pólót hungarikumként értékelni.
Legalábbis válogatott szinten, merthogy a klubcsapatok – finoman szólva – nem remekelnek a nemzetközi porondon. Aktuálisan éppen az Eger vergődik a Bajnokok Ligája főtábláján: a hevesiek három forduló után pont nélkül állnak hatosukban, s már aligha reménykedhetnek abban, hogy résztvevői lesznek az idén először féltucatnyi csapatot felvonultató végjátéknak.
Igaz, a magyar szereplő hiánya senkit nem lephet meg különösebben, hiszen az utóbbi öt kiírásban mindössze egyszer fordult elő, hogy honfitársaink eljutottak a Final Fourba: a Vasas két éve negyedik lett a nagyváradi négyes döntőben. Miközben az olasz és a délszláv együttesek hosszú ideje tarolnak az első számú európai klubtornán, a magyaroknak jobbára negyeddöntős helyekkel kell beérniük. Kínálja magát a kérdés: klubszinten miért nem sikerül az, ami a válogatottal?
Pláne különös a kontraszt, ha figyelembe vesszük azt a nem elhanyagolható tényt, hogy a nemzeti csapat meghatározó játékosai közül mindössze hárman játszanak külföldön (a Varga testvérpár, Dániel és Dénes Rijekában, Madaras Norbert Reccóban), vagyis szó nincs arról, hogy a hazai bajnokság gyenge nívója lehetne az okozója a középszerűségnek. Ugyanígy igaz persze az is, hogy az itthon pólózók nem egy, esetleg két csapatban tömörülnek, azaz nincs kiemelkedő sztárgárda, amely nemcsak a határokon belül, hanem azokon kívül is vinne, vihetne mindent.
– Azt gondolom, nem olyan nagy baj, hogy nincs ilyen együttesünk –mondja Méhes Jenő, a korábban kétszer (1980-ban és 1985-ben) BEK-győztes Vasas szakosztály-igazgatója, amikor azt kérdezem tőle: miért nem képes a vízilabda is felépíteni egy a győri női vagy a veszprémi férfi kézilabdázókéihoz hasonló garnitúrát? –Azzal, hogy legalább öt olyan csapat játszik az OB I-ben, amelynek bajnoki címe nem lenne egetverő meglepetés, a legkiegyensúlyozottabb európai bajnokságot tudhatjuk a magunkénak. Márpedig az, hogy idehaza is meg kell küzdeni minden pontért, messzemenően a válogatott érdekeit szolgálja.
Méhes hozzáteszi: – Persze pénz sincs a világválogatott egyetlen klubba verbuválására. Furcsa ezt hallani akkor, amikor soha nem látott összegek, milliárdok ömlenek a magyar sportba, ám a helyzet az: az állam az élvonalbeli pólót még nem fedezte fel magának, ráadásul a „riválisokhoz” képest kevés nézőt vonzó sportágban a hazai és a nemzetközi rendszer is alkalmatlan topcsapatok finanszírozására. Az egyesületeknek az uszodabérleti díjak és a működési költségek előteremtése akkora terhet jelent, hogy játékosvásárlásra már alig-alig van pénzügyi keret, az európai szervezet pedig úgy fest, akár a hetvenes évek közepén: képtelen üzleti alapon szervezni a kontinentális kupákat.
A BL-részvétel súlyos tízmilliókba kerül az érintetteknek, hiszen a LEN a résztvevőkkel finanszíroztatja meg a sorozatot, miközben vissza semmit sem csorgat. –Kézi- és kosárlabdában vagy jégkorongban manapság már elképzelhetetlen – mondja Méhes –, hogy a legjobbak közé kerülők számára is kész ráfizetés legyen a szereplés, és minél tovább jut egy csapat, annál inkább nőjenek a kiadásai. Felvetődhet a kérdés: ha mindez így van, akkor az olasz, horvát, szerb vagy montenegrói együttesek miért érnek mégis a csúcsra?
A sokat tapasztalt igazgató szerint ennek egyetlen oka van: a sikeres klubok mögött nem szponzorok, hanem a játékba belehabarodott mecénások állnak, akik nem nézik a kiadási és a bevételi oldalt, csak az eredményjelző táblát. A legjobb példa erre Gabriele Volpié: a milliárdos olasz üzletember olyan társulatot vásárolt össze, amely 2007 és 2012 között négyszer is BL-t nyert, miközben a Pro Recco hazai meccsein jószerével csak a hozzátartozók ültek a lelátón. Ha ezt vesszük, a magyar csapatok kínlódása tényleg elhanyagolható körülmény amellett, hogy kockázat nélkül megjósolható: a júliusi budapesti vízilabda Eb magyar érdekeltségű meccsein – ahogyan szoktak – roskadoznak majd a tribünök. A BL-döntőket meg majd nézzük hátradőlve, sörrel a kézben, kívülállókként.
A világversenyek győztesei és a magyar válogatott helyezései az utóbbi tíz évben.
− 2004, olimpia: 1. Magyarország, 2. Szerbia és Montenegró, 3. Olaszország.
− 2005, vb: 1. Szerbia és Montenegró, 2. Magyarország, 3. Görögország.
− 2006, Eb: 1. Szerbia és Montenegró, 2. Magyarország, 3. Spanyolország. 2007, vb: 1. Horvátország, 2. Magyarország, 3. Spanyolország.
− 2008, Eb: 1. Montenegró, 2. Szerbia, 3. Magyarország.
− 2008, olimpia: 1. Magyarország, 2. Egyesült Államok, 3. Szerbia.
− 2009, vb: 1. Szerbia, 2. Spanyolország, 3. Horvátország, ...5. Magyarország.
− 2010, Eb: 1. Horvátország, 2. Olaszország, 3. Szerbia, 4. Magyarország. 2011, vb: 1. Olaszország, 2. Szerbia, 3. Horvátország, 4. Magyarország.
− 2012, Eb: 1. Szerbia, 2. Montenegró, 3. Magyarország.
− 2012, olimpia: 1. Horvátország, 2. Olaszország, 3. Szerbia, ...5. Magyarország.
− 2013, vb: 1. Magyarország, 2. Montenegró, 3. Horvátország.
A Bajnokok Ligája (2010/2011-ig Euroliga) győztesei és a magyar csapatok helyezései az utóbbi tíz évben.
− 2003/2004: Honvéd.
− 2004/2005: Posillipo Napoli (olasz). Honvéd: 2. hely.
− 2005/2006: Jug Dubrovnik (horvát). Vasas, Honvéd: mindkettő negyeddöntős.
− 2006/2007: Pro Recco (olasz). Vasas, Honvéd: mindkettő negyeddöntős.
− 2007/2008: Pro Recco. Vasas: 3. hely.
− 2008/2009: Primorac Kotor (montenegrói). Vasas: negyeddöntős.
− 2009/2010: Pro Recco. Eger: negyeddöntős.
− 2010/2011: Partizan Belgrád (szerb). Vasas: negyeddöntős.
− 2011/2012: Pro Recco. Vasas: 4. hely.
− 2012/2013: Crvena Zvezda (szerb). Szeged: negyeddöntős.
