Vigyázat, harap!
Az MLSZ rendkívüli módon ügyelt arra, hogy még véletlenül se szivárogjon ki információ arról: ki lesz a labdarúgó-válogatott legújabb szakvezetője. Ezért mindenkit meglepett a bejelentés: Pintér Attila lép Egervári Sándor örökébe. (Csábi József csak egy meccsre, az andorrai amatőrök elleni levezetésre kapott megbízatást az előző szövetségi kapitány lemondása után.)
Nem azért hökkentek meg sokan, mert éppen Pintért választotta ki a vezérkar, hanem azért, mert Csányi Sándor MLSZ-elnök a hollandiai 1-8 után arról beszélt: külföldi trénert látna szívesen a nemzeti együttes élén. Ezt az elhatározását azonban több okból – például pénzügyileg – is felülbírálta, és magyar edzőt kért fel a nyugdíjas állásnak évtizedek óta a legkevésbé sem nevezhető pozíció betöltésére. A döntés üdvözölhető, hiszen a hivatalba lépő szakvezetőt futballistaként és edzőként korántsem csupán az jellemzi, amit a nézők annak idején a pályán láttak vagy aztán a kispad mellett tapasztaltak tőle. Pintér nem mindig olyan heves, amilyennek tetszik: már húszszoros válogatott labdarúgó korában is roppant reálisan közelített a futballhoz. Küzdő, célra törő típus, van elképzelése a labdarúgásról; az más kérdés, hogy nincs nemzetközi jártassága, és bizonyos korlátokat –nem csak ebből fakadóan – ő sem tudott átlépni, gondoljunk a Maccabi Tel-Aviv–Győr Bajnokok Ligája-selejtező két, meglehetősen egyoldalú mérkőzésére.
Most sem főként vele lehet a gond, hanem azzal, hogy szembeszökően szűkös játékos készlettel kell gazdálkodnia. De legalább elhivatott és őszinte ember. Kapitányi bemutatkozása alkalmával sem hintette a sódert, és nyomban leszögezte: „A magyar futball megannyi hibája közül az a legnagyobb, hogy mindig elbeszélünk egymás mellett. Márpedig semmi sem sikerülhet, ha nem támaszkodunk egymásra, s ha a berkeken belül csak hárman szeretnénk (ekkor Csányira és Vági Márton szövetségi főtitkárra tekintett), hogy a válogatott előrelépjen. Hirtelen és látványos javulást nem ígérhetek, folyamatosan kell építeni magunkat, azaz a csapatot. Azt viszont a minimumnak tartom, hogy a válogatott harapós együttes legyen. Korántsem elég, ha valaki csupán nyaralni jön haza az edzőtáborba külföldről...”
Pintér ezután edzői pályafutása legnagyobb sikerének és kihívásának nevezte kapitányi megbízatását, azt pedig Csányi tette hozzá: a szakvezetőnek hosszú távú szerződést ajánlottak, de ő – mármint a tréner – javasolta, hogy egyelőre 2016-ig kössék meg az egyezséget. Két év alatt nyilvánvalóan eldől (vélekedett): alkalmas-e a feladatra vagy sem...
Ritka antré!
Egyébként meg úgy gondolhatja, hatalmas tömegből választották ki, mivel azt mondta: „Magyarországon legalább nyolcmillió edző van”. Most ő az első számú, és – azon túl, hogy sokaknak megköszönte, amiért idáig jutott – nem mulasztotta el megemlíteni: „Ha a szövetségi kapitányi tisztséget kínálják fel, a felkérést nem szabad visszautasítani”. A leckéje pedig az – miként Csányi Sándor kifejtette –, hogy kivezesse a válogatottat a 2016-os Európa-bajnokságra. A szövetség elnöke szerint erre „esély van, biztosíték nincs”. Pintér pedig úgy ítéli meg: az Eb kiírása – értsd: két és fél év múlva Franciaországban már huszonnégy együttes szerepel a tornán – az eddigieknél nagyobb lehetőséget ad a kontinensviadal tekintetében több mint negyven esztendeje tartó távollét (részint várva várt, részint már nem is remélt) megszüntetésére.
Addig azonban még hosszú az út. Pillanatnyilag maradjunk annál, amit az új kapitány a felfogásról mondott: „Úgy nem lehet pályára menni, hogy azt számolgatjuk, mennyi lesz közte. Ne nézzünk visszafelé, fussunk ki és próbáljuk meg!”
E jelmondat nyomán szinte már nem is merem ideírni, hogy ez nyolcvanhat óta a hányadik nekifutás lesz...
Névjegy
PINTÉR ATTILA Született: 1966. május 7.
Klubjai felnőtt játékosként: FTC, Beerschot, BVSC, Dunaszerdahely, Budafok, Győr, Baja, Vasas, Diósgyőr.
Válogatott: 20-szor (1986 és 1991 között).
Ifjúsági Európa-bajnok: 1984-ben.
Magyar Kupa-győztes: 1991-ben (az FTC-vel).
Klubjai edzőként: Baja, Sárvár, Celldömölk, Pápa, Sopron, FTC, Vasas, Győr.
Bajnok: 2004-ben (az FTC-vel) és 2013-ban (a Győrrel).
Magyar Kupa-győztes: 2004-ben (az FTC-vel) és 2005-ben (a Sopronnal).
Negyvennégyes keret
Pintér Attila a világranglista 44. helyén veszi át a válogatottat. (Van hova fejlődni...) A FIFA-lajstrom első húsz helyezettje az év végén: 1. Spanyolország, 2. Németország, 3. Argentína, 4. Kolumbia, 5. Portugália, 6. Uruguay, 7. Olaszország, 8. Svájc, 9. Hollandia, 10. Brazília, 11. Belgium, 12. Görögország, 13. Anglia, 14. Egyesült Államok, 15. Chile, 16. Horvátország, 17. Elefántcsontpart, 18. Ukrajna, 19. Bosznia-Hercegovina, 20. Franciaország.
