Hát persze: az északi tréner történelmet írt a szerbiai vb-n, hiszen a dél-amerikai együttes korábban soha nem jutott világverseny elődöntőjébe. Számunkra apró szépséghiba a dologban, hogy Amorim és társai éppen a magyar csapaton verekedték magukat keresztül, ráadásul a kétszeri hosszabbítás után véget érő mérkőzést éppen úgy megnyerhették volna Hajdu János kapitány játékosai is.

Volna...

Ha a repeta második öt percében, egygólos magyar vezetésnél, a kapura törő Kovacsicz nem lép ötöt labdával a kezében,mint a kézisuli elsős diák ja; ha Zácsik nem keresztbe szaladgál az ellenfél térfelén ahelyett, hogy a hálót célozná; ha Görbicz nem adja el sorsdöntő szituációkban a labdát; ha a szerb bírók nevetséges indokkal nem ismételtetik meg a brazilok kihagyott hetesét; vagy egyszerűen: ha csak megközelíti a spanyolok elleni nyolcaddöntőben mutatott formáját a válogatott.

– Annyi fordulópontja volt a meccsnek, hogy nehéz lenne kijelenteni: ezért vagy azért veszítettünk – magyarázta Hajdu már a sajtószobában, hozzátéve: a szerb bírókra semmiféleképpen sem szeretné rákenni a búcsút, mert ha hibáztak is, nem rajtuk múlt a vereség. – A játékosok fejben nem tudták fölvenni a versenyt az ellenféllel, s szinte mindannyiuknak van részük abban, hogy így zárult a találkozó – folytatta a kapitány, aki szerint két út állt előtte, amikor Karl Erik Böhn betegsége miatt megbízták a válogatott vezetésével.

– Mivel olimpiát követő évben járunk, az egyik mindenképpen a fiatalítás lett volna, ám ezt nem tehettem meg, hiszen lehet, hogy norvég kollégám egészen másokkal képzeli majd el a jövőt. Így aztán a másik irányt választottam, azaz a megörökölt keretre támaszkodtam. A minimális célt végül is elértük, bekerültünk a legjobb nyolc közé, s ez az eredmény semmiképpen nem nevezhető drámaian gyengébbnek, mint a múlt évi Eb-bronz. Mi több, mindenki láthatta: nem sok hiányzott ahhoz, hogy most a pénteki elődöntőre készülődhessünk.

Arra azonban mások készülődhetnek a kimagasló produkciót csupán egyetlen – a ma már említett spanyolok elleni – meccsen bemutató magyarok helyett. A toronymagas favorit norvégokat elütő házigazda szerbek – szintén bombameglepetésre – a franciákat felülmúló, korábban sehol sem jegyzett lengyelekkel mérkőznek, míg a németeket legyőző dán „csitri” csapatra a brazilok várnak. Nem akármilyen adalék, hogy a kvartett három tagja (a brazilok, a szerbek és a dánok) azonos hatosban játszottak a vb első szakaszában, s az sem, hogy a négy közé csak egy csoportgyőztes került egy második és két harmadik helyezett társaságában. És még ez sem minden: az elit négyes tagjai közül három válogatott kispadján is dán edző ül: Jan Pytlick hazája csapatát, Soubak – ugyebár – a dél-amerikai különítményt, míg Kim Rasmussen a lengyel alakulatot gardírozza.

Alighanem ez is kisebb fajta sporttörténelmi tett, akárcsak a brazil szamba diadalmenete. De a „nagyobb fajtára” sem kell már sokat várni: minden idők talán legkülönlegesebb világbajnokságán ma elődöntőket, vasárnap döntőt rendeznek Belgrádban.

A szerb főváros nincs messze, ha a pályán nem is, a nézőtéren nekünk, magyaroknak is jut hely.

Elődöntő: Szerbia–Lengyelország (16), Dánia–Brazília (20.45).

Búcsúmeccs után