Szambatánc a parketten
A húszezres csarnok – a kontinens legmonumentálisabb fedett sportlétesítményeinek egyike – üresen is olyan látványt nyújt, hogy beleborzong a látogató; hát még, amikor kezdenek megtelni a széksorok... A helyi Partizan és a Crvena Zvezda férfi kosárcsapatának közös otthonában tartottak már röp- és kosárlabda, asztalitenisz meg cselgáncs Eb-t is, színpadán megfordult – többtucatnyi világsztár mellett – Montserrat Caballé, Eric Clapton, Phil Collins, Elton John, Tom Jones, Bob Dylan, Shakira, Sting vagy a Guns N’ Roses, de szerdán kétségkívül új fejezet nyílt a szerb főváros történetében, mert magyar–brazilt még sosem rendeztek errefelé.
„Mi bajunk lehet? Ők sem nyúlhatnak lábbal a labdához” – biztatta magát és szurkolótársait a világbajnoki negyeddöntő előtt Bendó Zsolt, az évtizedek óta Dániában élő kolléga, s annak ellenére sem volt ok vitatkozni vele, hogy a rivális jobbszélsőjét például Nascimentóként anyakönyvezték, akárcsak annak idején a futballpályákon később egészen ügyes játékosként jegyzett honfitársát, Pelét... Ám, hogy a dél-amerikaiak kézzel is jól bánnak a labdával, azt az elmúlt évek világversenyei után a mostani szerbiai vb-n is bizonyították: hat meccsükön hat győzelmet arattak, noha az ellenfelek között volt a dán és a szerb válogatott is. Ráadásul a spanyolokkal vívott nyolcaddöntőben végre remeklő magyarok elleni utóbbi négy találkozójukból hármat megnyertek (a negyedik döntetlennel zárult), úgyhogy a belgrádi verőfény, a kora tavaszi idő dacára fáztunk rendesen a mérkőzésre készülődve.
A drukkereket azonban nem hozta különösebben lázba a mérkőzés, mert amikor a szerb bírópáros jelt adott a kezdésre, csak foltokban lehetett nézőket látni a tribünön. Ennél nagyobb baj volt, hogy eleinte azt rögzíthettük: jól döntöttek, akik nem vállalták az utazást. Szörnyen startolt a magyar csapat, amely Tomori góljával ugyan gyorsan vezetést szerzett, ám a folytatásban teljesen tanácstalanná vált az ellenfél kapuja előtt, miközben az emlegetett Nascimento hét perc alatt négyszer bombázott Herr hálójába. Ekkor 5:1 állt a nagytáblán, s már túl voltunk Hajdu szakvezető első időkérésén... Később még kettős létszámfórban is sikerült gólt kapni, a tetejébe lemondóan legyintgethettünk a különös játékvezetői ítéletek némelyikén, úgyhogy mínusz ötnél éppen semmiféle ok nem akadt a mosolyra, amikor negyedóra múltán végre nemcsak testben, hanem lélekben is megérkezett a pályára a magyar együttes. Ezt tapasztalva – mármint, hogy akad ellenfél is –, elbizonytalanodtak az addig villámgyors, határozott, precíz brazilok, s főleg Tomori átlövéseinek köszönhetően egyetlen gólra apadt a különbség a két társaság között, vagyis még a szünet előtt visszatért a remény (11:12).
A térfélcsere után pedig nemcsak a remény, hanem Görbiczéknek a spanyolokkal szemben mutatott játéka is visszatérni látszott. Az irányító a 38. percben megszerezte első gólját, majd ő volt eredményes akkor is, amikor 1:0-t követően végre ismét magyar előnyt dokumentálhattunk (18:17). A masszívabb védekezés, az átgondoltabb támadásszövés, s nem utolsósorban a fogak összeszorítása nyomán a vetélytárs játékosai mind riadtabb tekintettel nézegettek dán trénerükre. Hiába remekelt még mindig Nascimento mellett Amorim, hét perccel a vége előtt a Győr átlövője is azt láthatta az eredményjelzőn, hogy 24:22-re a magyarok vezetnek. A dagadó erekkel megvívott hajrában azonban az Európában légióskodó játékosaira építő tengerentúli csapat kapkodott kevesebbet, és csak-csak kicsikarta a kétszer ötperces hosszabbítást (26:26).
A ráadás első felvonásában Kovacsicz egyedüliként iratkozott fel a gólszerzők közé, majd a második szakaszban 28:27-nél ugyancsak ő volt az, aki eldönthette volna a mérkőzés sorsát, de a bírók lépéshibát ítéltek a szólóban kapura törő magyar jobbszélső ellen. Az intermezzót a vetélytárs kihasználta, átvette a vezetést (28:29), Tomorinak viszont – társai többségével ellentétben – nem remegett a keze, és amikor csupán másodpercek voltak hátra, kiegyenlített (29:29).
Újabb kétszer ötperces repeta következett tehát, de annak már féktelen szamba lett a vége. A magyar együttes iskolás hibák sorát elkövetve veszítette el 33:31-re a felejthetetlenül zaklatott mérkőzést, és segítette hozzá Brazília kézilabda-válogatottját története első világversenyes elődöntőjéhez.
Poénkodhatnánk, hogy lám, kellő időben elszenvedett vereséggel is be lehet kerülni a históriás könyvekbe, de kinek van most kedve viccelődni?
Negyeddöntő: Brazília–Magyarország 33:31 (hosszabbítás után), Lengyelország–Franciaország 22:21, Szerbia–Norvégia 28:25, Dánia–Németország 31:28.
