Itt a húsvét, itt a nyúl, magyar–brazil három-null! – skandálta a mexikói vb előtt a Népstadion közönsége, s a huszonhét évvel ezelőtti győzelmi mámorban született rigmus még ma is a fülébe kúszik az embernek, ha „brazil” meccsre készül. Noha labdarúgásban újabban arra is kevés az esély, hogy egyáltalán megmérkőzzön egymással a két válogatott, kézilabdában mind gyakrabban esik meg az ilyesmi, főként mert a dél-amerikaiak női együttese immár a nemzetközi élvonal megkerülhetetlen tagja. (Tanult kollégám persze még mindig viccelődik: vajon ki lehet az, aki Brazíliában kézzel nyúl a labdához?...)

A spanyolok elleni, feltámadással fölérő, hétgólos diadalnak köszönhetően kedden Belgrádba költözött a magyar csapat, tekintve, hogy ma délután fél hattól ide, a húszezres Kombank Arénába, a szerbiai női világbajnokság negyeddöntőjére hivatalos. Miközben a románok, a montenegróiak vagy a dél-koreaiak már csak távoli szemlélői az eseménynek, a mérkőzés időpontjában tartott edzés előtt Hajdu János szövetségi kapitány újból nyomatékosította: szerinte csak azokat lepte meg az együttes nyolcaddöntős teljesítménye, akik abban a tévhitben élnek, hogy egy világbajnokságot azonos nívón képes végigjátszani bármelyik csapat.

– Nem lehet tíz góllal megverni Csehországot, aztán hússzal Tunéziát, negyvennel Ausztráliát, néggyel Romániát és hattal Németországot, mert akkor éppen arra a meccsre lapul ki a társaság, amely a legfontosabb a számára – magyarázta a szakvezető a kongó ürességében is lenyűgöző komplexumban. – Mi mindvégig a kieséses szakaszra készültünk, és pontosan az történt, amire számítottunk: addigi csúcsformájukban játszottak a lányok.

Persze megkérdeztem a hétfői alakítások közül főleg Herr kapusét és a védőfalét kiemelő trénert, szándékosan használta-e az „addigi” kitételt.

– Természetesen, mert most még meg nem mondom, a folytatásban is elegendő lesz-e ez a minőségű produkció. Akárhogyan is: ha az ellenfelünk többre késztet minket, újabb tartalékokat kell kipréselnünk magunkból. Amit biztosan tudunk, az az, hogy a brazilok nagyon jók.

Mellesleg olyan jók, hogy a legutóbbi négy randevú során a magyar válogatott egyszer sem tudta legyőzni őket. Októberben, a szombathelyi nemzetközi tornán is „sikerült” kikapni tőlük 28:26-ra, ami – sok egyéb mellett – bizonyítja, hogy rég elmúltak azok az idők, amikor edzőpartnerekként tekinthettünk rájuk. Mint például a közös történet első, még 1989-ben íródott bekezdésekor, amikor a B vb-re kényszerülő – minden idők legjobb magyar válogatottjának tehát semmi esetre sem nevezhető – együttes tizenöt góllal mosta le a játékkal még csak ismerkedő riválisát.

Ezzel együtt: a szambaiskola rohamtempóban fejlődő tanulói még soha nem jutottak négy közé világversenyen, s ha már eddig kibírták, miért éppen most szakítanának ezzel a szép szokásukkal... A tavalyi olimpián hatodik, a két évvel ezelőtti – nem mellékesen brazíliai – vb-n ötödik helyezett társaságot a bécsi Hypo edzőjeként is dolgozó dán Morten Soubak irányítja. Nem véletlen, hogy a keret hat tagja Ausztriában légióskodik, de akad Szlovéniában, Dániában, Oroszországban, sőt – Eduarda Amorim személyében – Győrött profiskodó spílerük is.

Kemény lesz – valahogy így összegezhetők a tréningen végzett rögtönzött közvélemény-kutatáson elhangzottak, amihez a pálya széléről legföljebb annyit lehet hozzátenni: most nincs húsvét, legföljebb a Jézuska várható Belgrádba, és az is meglepő lenne, ha 3:0-ás eredménnyel végződne a meccs.

Viszont miért ne születhetne újabb rigmus a lelátón?

A mai negyeddöntők műsora: Magyarország–Brazília (Belgrád, 17.30; tv: Sport1, 17.15), Lengyelország–Franciaország (Újvidék, 17.30), Szerbia–Norvégia (Belgrád, 20.15), Dánia–Németország (Újvidék, 20.15).

Kéz a kézbe. Görbicz és társai megköszönik a szurkolók támogatását