Hajdu János együttese ma délután fél hattól hivatalos a Spens Arénába: Görbiczcel, Tomorival és a többiekkel szemben a zrenjanini ágon másodikként befutó spanyol játékosok feszítenek majd. Az eddigi eklektikus – de inkább a negatív tartományba tartozó – produkció nyomán tehát a legutóbbi vb-n és a londoni olimpián egyaránt bronzérmes (igaz, a múlt évi Európa-bajnokságon csak tizenegyedik helyezett) alakulat ellen kellene kiharcolni a minimum célként „belőtt” nyolc közé jutást, ami a legkevésbé sem lesz egyszerű.

S a megállapítást ezúttal nem a kötelező óvatosság szüli, elég ha rápillantunk a brit fogadóirodák egyikének oddsaira: Spanyolország 1,65, Magyarország 2,75... A csoportjukban a norvégoktól kétgólos vereséget szenvedő, majd a lengyeleket, az argentinokat, a paraguayiakat és az angolaiakat simán elintéző ibériaiakat egy éve, az említett kontinensviadalon, emlékezetes gürcölés közepette 32:31-re sikerült legyőzni, de nagy kérdés, hogy az ugyanabban az újvidéki csarnokban tartandó találkozón melyik arcát mutatja az eddigi két számottevő vetélytársa, a román és a német ellen is kapituláló magyar társulat.

A leukémiával kezelt Karl Erik Böhn kapitányt megbízott szakvezetőként helyettesítő Hajdu szerint még nem történt semmi baj, elvégre a nyolcaddöntőt így is, úgy is meg kellene nyerni. Sőt a tréner úgy véli, még az sem biztos, hogy együttese rosszul járt a spanyolokkal.

– Tudom, hogy odahaza most mindenki szentségel, és azt gondolja, a lengyelek ellen könnyebb lenne, de én ebben egyáltalán nem vagyok biztos – magyarázza. – Azt tudjuk, hogy riválisunk remek kézilabdát játszik, kiváló átlövőkkel, magabiztos kapussal és hatékony védőfallal, ám ha a kulcsembereink képesek lesznek rátenni még egy lapáttal a németekkel szemben nyújtott, már javuló teljesítményükre, akkor megnyerjük a meccset. Amennyiben – adná az ég – így történne, akkor a négy közé sem lenne lehetetlen bekerülni, tekintve, hogy a győztesre a brazil–holland mérkőzés továbbjutója vár a következő emeleten.

– Tényleg nem panaszkodhatunk az águnkra, de azok, akik látták, hogy a hollandok ellen favorit dél-amerikaiak milyen fölénnyel verték a dánokat, tudják: az a meccs sem ígérkezik egyszerűnek. De bár csak már ott tartanánk... Mivel Hajdura bírálatok özöne zúdult az elmúlt napokban, megkérdeztem tőle, mivel magyarázza, hogy az első négy mérkőzésen nem kért időt –alighanem világcsúcsot jelentő – 229 percen át.

– Hallom én is jobbról, balról, hogy ha állok, az a baj, ha ülök, az; ha ordítok, az nem tetszik, ha csöndben nézem a meccset, akkor az; ha időt kérek, akkor minek, ha nem kérek, akkor miért nem... Ami ez utóbbit illeti, egyszerű az ok: úgy éreztem, nincs szüksége a csapatnak tanácsadásra. Még a tunéziaiak elleni, amúgy rendkívül kiélezett találkozón sem adódott olyan szituáció, ami indokolta volna a taktikai szünetet –mondja, majd élcelődve hozzáteszi: – Elgondolkodtat, hogy a jelek szerint hatvanévesen, harmincnyolc esztendei kézilabdás múlttal a hátam mögött is van még mit tanulnom erről a játékról. Remélem, csattanós választ adunk minden felkent szakértőnek.

Van-e kézilabdabarát, aki másban reménykedik?

Nyolcaddöntő: Németország–Angola 29:21, Lengyelország–Románia 31:29, Franciaország–Japán 27:19, Dánia–Montenegró 22:21. Ma: Magyarország–Spanyolország (tv: Sport1, 17.15), Brazília–Hollandia, Norvégia–Csehország, Szerbia–Dél-Korea.

Hajdu János: Úgy éreztem, nincs szüksége a csapatnak tanácsadásra